Április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon Oláh József Pöli helyi képviselő (Közösen Józsefvárosért), egyenlőségi tanácsnok, a Méltóságot a Romáknak mozgalom alapítója mondta el gondolatait a jelenlegi helyzetről. Oláh József szavait Abigail Merina Camacho foglalta írásba.
A Nemzetközi Roma Nap, más néven a Roma Kultúra Világnapja, olyan esemény a roma mozgalom éves kalendáriumában, ami 1971 óta ünnep. Londonban, az első Roma Világkongresszuson fogadták el akkor a cigányok jelképeit. Ez egy olyan ünnep, ami büszkeségre és örömre ad okot, hiszen világszerte számtalan értéket képvisel és közvetít a sokszínű cigányság. Ugyanakkor fájdalmas is, mert emlékeztet az évszázados sérelmekre, a kirekesztésre és láthatatlanságra, amit a roma közösségek ma is gyakran tapasztalnak.
Az Európai Unióban körülbelül 12 millió roma állampolgár él, köztük több százezren Magyarországon. A roma kultúra szerves része a magyar kultúrának – erősíti, gazdagítja, színesíti azt. Egy olyan kultúra a világban, amely minden ország kultúrájához értéket ad.
Ha nem lennének azok a szenvedélyes és öntudatos roma civilek, akik fáradhatatlanul dolgoznak a közösségükért, és ha nem állnának melléjük szolidaritást vállaló nem romák, akkor talán sokan ma sem tudnák, miről is szól április 8., a nemzetközi roma kultúra napja. Éppen ezért lenne fontos, hogy minden magyar ember tudjon erről a napról, mert a roma kultúra többletértéket ad a közös nemzeti kultúránkhoz.
Mégis, amikor április 8-án a roma kultúráról, identitásról beszélünk, nem lehet eltekinteni attól, milyen helyzetben van ma a roma közösség Magyarországon. A roma emberek történelméről és kultúrájáról nem esik szó az oktatásban, a köznevelési tananyagokban. Ez nem csupán mulasztás –
ez az emberi méltóság megsértése is.
Ha a diákok nem találkoznak hiteles roma történetekkel, nem tanulják meg a közös múltunkat, akkor csupán a sztereotípiákból és a médiában uralkodó torz képekből ismerhetik meg roma kortársaikat. Óriási probléma, hogy a fiatalok nem olvasnak arról a 600 éves hazafias ittlétről, ami jellemzi a magyarországi roma közösségeket.
A 90-es évek derekától a roma civilek és önazonos közösségi szereplők kijelölték április 8-át a roma kultúra napjának. Azóta folyamatosan próbálnak civil szinten rendezvényeket szervezni, és ezek nemcsak a roma kultúra ünneplésére, hanem a magyarországi cigányságot érintő összes problémára is reflektálnak. Ilyenkor nemcsak a kulturális értékeket, hanem a romákat érintő jelenlegi és jövőbeli kihívásokat is az asztalra tesszük, és mérlegeljük a helyzetet.
Józsefváros szerencsés helyzetben van, mivel a 2023–24-es időszakban elfogadták a roma stratégiát, ami egy politikai döntés volt. Az előnye, hogy a stratégiát roma szakértők és szakemberek állították össze, ami nem minden önkormányzat esetében mondható el. Éppen ezért úgy gondolom, hogy
Józsefváros példát mutat
más kerületeknek és nagyobb városoknak, ahol számos roma közösség él.
A Józsefvárosi esélyegyenlőségi program terveiben is szerepelnek ennek a stratégiának az elemei, és az önkormányzat számára prioritásként jelenik meg a kérdés. A kerületben sokszínű társadalom él, amit értékként kezelünk más politikai oldalakkal szemben. Ezen kívül mind az emlékezetpolitikában, mind a kulturális rendezvényeknél kiemelt prioritásként jelenik meg a roma kultúra, hiszen Józsefváros befogadó önkormányzata és politikai elitje dolgozik a város élén. Az ország második legnagyobb roma közössége él itt, ezt a sajátosságot a helyi vezetésnek minden esetben figyelembe kell vennie. Az igényeket magunkévá kell tennünk, és ezért tartjuk helyesnek, hogy a roma kultúra kérdése prioritást élvez. Az önkormányzat egész évben, folyamatosan szervez kulturális programokat, és nem csak az emlékezetpolitika mentén. Idén is a roma kultúra napja alkalmából a roma civilek a Józsefvárosi Önkormányzattal közösen többnapos rendezvénysorozatot szerveztek.
2019-ben egy új politikai oldal vette át a kerület vezetését, és azóta a helyi roma közösség számára is kiemelten fontos kérdések kerültek előtérbe. A pandémia idején mások voltak a prioritások, de Józsefváros élen járt, mivel a kerület megduplázta a szociális kiadásokra, segélyekre, támogatásokra szánt összeget, és természetbeni ellátásokat, csomagokat, fertőtlenítő szereket juttatott el a rászoruló társadalmi rétegekhez. Mindezt elsőként az országban, ezzel is mintát mutatva más településeknek.
2023–24-ben, a pandémia után pedig azonnal hozzáfogtak a roma stratégia kialakításához, amelyet maguk a romák, a roma értelmiségi szereplők fogalmaztak meg. Ilyen kezdeményezésről még nem hallottam 30 év alatt, amióta a roma mozgalomban dolgozom, és úgy gondolom, hogy ez valóban példát mutat a többi kerületnek, a fővárosnak és a nagyobb településeknek.
A célunk az, hogy a sokszínűség mint a társadalom ereje, befogadó közösséget építsen ki a hatalommal szemben, ami erősíti a társadalmat és békét, elfogadást hoz. Mi jobban hiszünk a befogadásban, mint az integrációban, de abban is igyekszünk, hogy olyan légkört teremtsünk, amely lehetővé teszi az integrálódást.
Ma is nehéz a roma mozgalomban dolgozni Magyarországon, hiszen évtizedes problémákkal találkozunk. Nem vagyunk jelen a tankönyvekben, a köznevelésben, miközben országosan
500-600 szegregált iskoláról
beszélhetünk. Tudjuk, hogy az Európai Unió kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a szegregált iskolák miatt. Az állam, amely közpénzből finanszírozza ezeket az iskolákat, nem törekszik arra, hogy megszüntesse vagy fokozatosan kivezesse a szegregált oktatást, amely egy törvénysértő gyakorlat, hanem jogi kiskapuk keresésével helyezi át ezeket az iskolákat magán, alapítványi és egyházi környezetbe.
Ezen kívül létezik 600-700 nyomortelep, cigánytelep, ahol 150 ezer magyar állampolgár él
harmadik világbeli körülmények között.
Az országban emellett több mint 1000 szegregált település található, ahol nincs közvilágítás, aszfaltozott út, járda, és nem történik szilárd és folyékony szemét szállítása sem. Arról is beszélhetünk, hogy 15-18 ezer kilométerről hoznak vendégmunkásokat, ami azt jelenti, hogy befagyasztják a munkabéreket, és elveszik a munkahelyeket a kevésbé mobilizált munkavállalóktól. Ami súlyos társadalmi és szociális feszültségeket fog rövid és középtávon is okozni.
Szintén fájó pont, hogy bár a 2010-es évek közepén a parlament elfogadta a félkatonai szervezeteket megszüntető törvényt, amik a szélsőjobboldal támogatásával politikai eszközként működtek, az állam még mindig tűri és támogatja ezeket, mint például a Betyársereget és a Magyar Önvédelmi Mozgalmat, amelyek szoros kapcsolatban állnak a Mi Hazánk Mozgalommal és félelmet keltenek a társadalomban. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy 2008–2009-ben ezeknek a félkatonai szervezeteknek a masírozásával kezdődött a romák megfélemlítése, majd azt követően került sor a romák ellen elkövetett rasszista alapú terrorista támadássorozatra is.
Tehát jelenleg is nehéz helyzetben vagyunk.
Nagyon melegen ajánlom minden politikusnak, hogy emlékezzenek 2009-re, amikor halomra lőtték a cigányokat, és kézzelfogható volt a bizalmatlanság és bizonytalanság, s hogy azóta megváltozott a cigány közösség lélektana. Minden provokáció
végzetes következményekkel járhat.
Ahogy közelednek a választások, azt látjuk, hogy a helyzet egyre fokozódik és rosszabbodik, és a gyűlöletbeszéd egyre elfogadhatóbbá válik. Tudjuk jól, hogy a beszéddel, vagyis a szavakkal kezdődött minden.
Ennek ellenére, ha tehetném, megint cigánynak születnék, mert büszke vagyok a szüleimre, a családomra és azokra az értékekre, amivel többletet adunk a társadalomnak. Részt vettünk a szabadságharcokban, mi építettük fel az országot.
Én ugyanolyan magyar vagyok, mint cigány, és fordítva,
és senki kedvéért nem fogom megversenyeztetni és feladni az identitásaimat.
Ünnepeljetek velünk, mert egy olyan társadalmi rétegnek az ünnepe ez, ami a jég hátán is megél. És akkor is itt leszünk, ha a társadalmi mechanizmusok mindig a rendszerszintű rasszizmust, a szegregációt és diszkriminációt termelik újra.
Mindenből ki lettünk hagyva, és mégis itt vagyunk.
Ezen van mit ünnepelni.