Negyvenhat évet dolgozott le a hatodik kerületben és huszonöt éven át vezette a polgármesteri hivatal humánszolgáltatási főosztályát dr. Jandó Erzsébet, Terézváros idei díszpolgára. Hol máshol kérdeztük volna őt, mint az irodában, amely több mint két évtizeden át volt a munkahelye a hivatal Eötvös utcai épületében.
Milyen érzések fogták el, amikor újra belépett ebbe a szobába, ahol huszonöt éven át minden munkanapját töltötte?
Először nosztalgiát éreztem, hiszen negyed évszázadon át volt ez a munkahelyem. Majdnem minden ugyanolyan, mint az utolsó napomon: amikor a munkában kis szünetet tartottam, ugyanezt a szép képet nézegettem a falon (mutat a szemben lévő tájképre – a szerző). Ugyanakkor fájó gondolatok is megjelentek bennem: némileg rossz érzés, hogy befejeztem a munkát annyi év után.
Vidéki lányként került a fővárosba. Mi hozta annak idején Budapestre, és miként sikerült a beilleszkedés?
Még nem voltam tizennégy éves, amikor munkába álltam. Először a Volán 20-as vállalatához mentem, majd 1974-ben ide, vagyis az akkori kerületi tanácshoz jöttem dolgozni. A Vörösmarty–Andrássy-sarkon lévő Varga Katalin Esti Gimnáziumba jártam, evidens volt, hogy a közeli a tanácsnál próbálkozzam. Az igazgatási osztályra jelentkeztem, de ott betöltötték a helyet, így a sportosztályra vettek fel. Egyszerre jártam gyors- és gépíróiskolába meg gimnáziumba a munka mellett. Fiatalként nyitott az ember, és szerencsémre jó főnökeim voltak. Gyorsan fel kellett találni magam, tulajdonképpen az elejétől önállóan kellett dolgoznom. Bár sokan támogattak a fejlődésben, volt olyan személyzeti főnök is, aki azt mondta, hogy minek egy titkárnőnek jogi végzettség. A többség azonban mellém állt, és szerencsém volt az akkori aljegyző asszonnyal, dr. Jármai Magdolnával. Ő kért fel, hogy legyek a szociális osztály vezetője, majd amikor ő aljegyző lett, azt hiszem, az ő javaslatára kerültem a főosztály élére is 1995-ben.
A pályaválasztáskor mik voltak a tervei, álmai?
Amikor elkezdtem tanulni, büntetőbíró akartam lenni. Szerencsés fordulatnak tartom, hogy idekerültem az egykori tanácshoz, majd az önkormányzathoz, mert itt megtaláltam a helyemet. Kiderült, hogy valójában nem büntetni akartam, hanem segíteni az embereknek, és ehhez nagyon jó terep volt a szociális osztály, majd a főosztály. Gyakorlatilag minden terület idetartozott, a bölcsődétől kezdve az idősek ellátásán keresztül az egészségügyig, az oktatásig. Ezek mind olyan területek, ahol tudtam segíteni az embereknek.
Főosztályvezetőként mik voltak a legnehezebb időszakok, és mely pillanatok voltak a legszebbek, legemlékezetesebbek?
Szívesen emlékszem arra, amikor a kerületben elindult az óvodafejlesztési program. Megszüntettünk óvodákat a Bajcsy-Zsilinszky úton, az Andrássy úton, de létrejött helyettük a Lendvay utcai. Szintén szép feladat volt a kerületi háziorvosi rendelők és a Csengery utcai rendelőintézet felújítása, vagy amikor a Gyermekjóléti Szolgálatot önálló intézményként sikerült létrehozni. Örömteli volt a Terézéno folyamatos fejlődése. Persze nehézségek is adódtak az úton: az egyik legnagyobb bánatom az volt, amikor az általános iskolákat át kellett adni a tankerületeknek, és Covid-időszak is okozott szomorú pillanatokat. Nehéz hónapok voltak, a feladataim közé tartozott a munka szervezése, a védőeszközök kiosztása, az adományok fogadása. A munkatársaim közül sokaknak otthon kellett maradniuk, úgy dolgoztak, de nekem mindig bent kellett lennem, hogy a folyamatot vigye valaki.
Ezzel a kötelességtudattal szokták önt jellemezni, és bár pályája során adódtak karriercsábítások, ellenállt. Pedig egy fővárosi vagy minisztériumi pozíció előrelépést jelentett volna a ranglétrán.
Valóban értek kísértések: hívtak a fővároshoz, miután még pályakezdőként megnyertem a budapesti gyámügyi vetélkedőt. Erre nagyon büszke vagyok, mert teljesen kezdő voltam, és olyanok előtt sikerült győzni, akik már több évtizede dolgoztak a gyermekvédelemben. A nyeremény egy kéthetes NDK-beli utazás és ötszáz forint fizetésemelés volt, ami abban az időben nagy szónak számított. Csábítottak minisztériumba is, de a hűség idekötött. Ez a tanács, illetve az önkormányzat tette lehetővé, hogy képezzem magam, hogy szakmai sikereket érjek el. Úgy éreztem, hogy tartozom annyi hálával, hogy itt maradjak, és szerettem is itt lenni. Jók voltak a kollégák, az intézményvezetők, a vezetőim támogatását pedig mindig éreztem.
Ha már a vezetőket említi, hat polgármester regnálása alatt dolgozott főosztályvezetőként. Bármilyen „színű” is volt a városvezetés, ön a helyén maradt. Hogy sikerült kivívni a különböző pártállású politikusok teljes körű bizalmát?
Mindegyikükkel jó volt a viszonyom, éreztem a támogatásukat. Szerintem ez annak volt köszönhető, hogy én sohasem politizáltam, mindig igyekeztem a szakmánál maradni, a munkámat végezni a legjobb tudásom szerint.
Egykori beosztottjai szigorú, de igazságos főnökként emlegetik még ma is, a vezetőtársai is nagy elismeréssel és tisztelettel beszéltek önről. Szakmai felkészültségét és elhivatottságát több komoly kitüntetés is jelzi. Mit érzett, amikor megtudta, hogy az idén Terézváros díszpolgárává választották?
Minden elismerésnek nagyon örültem, de eddig a Terézvárosért kitüntetés állt legközelebb a szívemhez, hiszen ez a kerülethez kötődik. Amikor megtudtam, hogy az idén én leszek Terézváros díszpolgára, nagyon büszkévé tett és simogatta a lelkemet. A polgármester úr hívásán nagyon meglepődtem, és elgondolkodtam rajta: vajon mivel érdemeltem ezt ki? Hiszen én mindig csak végeztem a munkámat.
Szavaiból kiérződik, hogy erős kötelék fűzi Terézvároshoz. Milyennek látta úgy négy évtizede, és mit gondol róla napjainkban?
1985 óta élek a kerületben, ugyanabban a lakásban. Mondhatom, hogy az évek során lokálpatrióta lettem. Akkoriban is jártam a kerületet, és igyekeztem kapcsolatot tartani az emberekkel. Amióta nyugdíjba mentem, ugyanezt teszem. Ha hallom, hogy megújult a Bajza utcai alagút, akkor át kell rajta mennem, ha felújítjuk a Bajcsy-Zsilinszky közt és ott van Dajka Margitról egy szobor, akkor elmegyek, megnézem, vagy végigsétálok a megszépült Csengeryn és csodálom az újdonságokat. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor a VI. kerületnek hatvanezer lakosa volt, rengeteg szükséglakással, utcára nyíló kis műhelyekkel. A népességszám azóta nagyon csökkent, viszont eltűntek a szükséglakások, sok szálloda nyílt, sokan jönnek-mennek: Terézváros egy élő kerületté vált, nem egy irodaház, ami hétvégére mindig kiürül. A fiam szokta mondani, hogyha lottóötösünk lenne, akkor sem szeretne elköltözni a Szív utcából. Én is jól érzem magam itt, minden közel van, például a színház, biztonságosak az utcák, éjszaka is nyugodtan haza merek menni. Szerintem ez egy igazán élhető kerület, és az önkormányzat mindent megtesz, hogy minél inkább az legyen.
Néhány éve már megérdemelt nyugdíjas éveit tölti. Mivel telnek a napjai? Figyelemmel kíséri egykori kollégái munkáját?
Élvezem a nyugdíjaslétet. Ebben van utazás, olvasás, több időtöltés a családdal, és ugyanúgy részt veszek a kerület életében, mint korábban. Ott vagyok a rendezvényeken, kulturális programokon, a Hunyadi téren tartott koncerteken. Figyelemmel kísérem a munkatársaimat is, de csak távolról. Nem vagyok az, aki állandóan bejárna és örökké a régi időkön siránkozna. Ha pedig bármiben számítanak a segítségemre, vagy az önkormányzatnak hasznára lehetek, akkor jövök. Így volt akkor is, amikor jegyző úr megkért, hogy vegyek részt a helyi választási bizottság munkájában. Nagy örömmel vállaltam.
Dr. Jandó Erzsébet nemcsak az érettségijét és a szakképesítéseit, hanem a jogi diplomáját is esti tagozaton, munka mellett szerezte, huszonhét éves koráig Sülysápról ingázva a fővárosba. Tizenhét éves korától dolgozott a hatodik kerületi tanácsnál. A testnevelési és sportfelügyelőségen kilenc esztendeig dolgozott, majd annak beolvasztása után a művelődési osztályon. Ezt követően a gyámhatóságon töltött el kilenc kemény évet. A gyámügyről 1993-ban hívták a szociális területre, 1995 januárjától már főosztályvezetőként irányította a kollégáit. Akkoriban a szociális terület mellett az egészségügy, a gyámügy, az oktatás is hozzá tartozott, volt olyan időszak, amikor harmincnyolc fős volt a főosztály. 1995-től huszonöt évet töltött el ugyanabban a beosztásban és ült ugyanabban az irodában. Dr. Jandó Erzsébet összesen negyvenhat évet töltött az önkormányzatnál.
