Terézvárosban, a Jókai utcában talált új otthonra a közösségi pszichiátriát immár harmincöt éve létrehozó és egyfajta misszióként alkalmazó Ébredések Alapítvány. Ez a költözés új fejezetet nyitott a VI. kerület mentális egészségügyi ellátásában is: az önkormányzattal együttműködésben számtalan terézvárosi lakos számára biztosítanak ingyenes pszichiátriai, pszichológiai és addiktológiai közösségi ellátást. A társsegítő csoportokba az együttműködésben meghatározott keretszámon felül is várják mindazokat, akik orvosi diagnózissal élnek vagy hozzátartozóként érintettek.
Terézvárosban, a Jókai utcában talált új otthonra a közösségi pszichiátriát immár harmincöt éve létrehozó és egyfajta misszióként alkalmazó Ébredések Alapítvány. Ez a költözés új fejezetet nyitott a VI. kerület mentális egészségügyi ellátásában is: az önkormányzattal együttműködésben számtalan terézvárosi lakos számára biztosítanak ingyenes pszichiátriai, pszichológiai és addiktológiai közösségi ellátást. A társsegítő csoportokba az együttműködésben meghatározott keretszámon felül is várják mindazokat, akik orvosi diagnózissal élnek vagy hozzátartozóként érintettek.
Az alapítvány által szervezett bemutatkozó alkalmon az önkormányzat témában érintett intézményei – Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ (TCSGYK), Terézvárosi Gondozó Szolgálat (Tegosz), Terézvárosi Értelmi Fogyatékossággal Élők Napközi Otthona (Terézéno) –, valamint gyámügyi, illetve hajléktalanokat ellátó szervezetek is megoszthatták egymással és a közösségi pszichiátriai centrum munkatársaival, hogy melyek azok a pontok, ahol kifejezett szükség volna az alapítvány szakmai segítségére. A közösségi ellátás módszertana ugyanis a szokásos orvos/pszichológus/szociális munkás-beteg felálláson túl lehetőséget teremt az együtt gondolkodásra és a közös munkára.
Életcélok mentén
Az alapítvány szakmai vezetője, dr. Harangozó Judit pszichiáter, pszichoterapeuta a 90-es évek közepén külföldön ismerkedett meg azzal a szemlélettel, amely a kezdetektől alapjaiban határozza meg az Ébredések munkáját. A közösségi ellátás lényege, hogy nem a tünetekből és a diagnózisból indul ki, és nem küldi a klienst egyik szakembertől a másikig. Ehelyett csapatban gondolkodnak és dolgoznak: a páciens személyes céljai köré építik fel a segítő hálózatot.
Nemcsak azt kérdezik, milyen panaszai vannak az illetőnek, hanem azt is, hogy mire vágyik. „Lehet, hogy »csak« melegételre és biztonságos alvóhelyre – magyarázta Harangozó Judit –, de az is előfordulhat, hogy randizni, táncolni, hobbit találni szeretne. A közösségi gondozás ezekre az életcélokra épít, és az akadályokat igyekszik elhárítani. Akár egy tánctanár, egy patikus, egy szomszédasszony vagy egy önsegítő csoport bevonásával, akik ugyanúgy részévé válnak a megtartó hálónak, mint a pszichiáter, a pszichológus, a szociális munkás vagy a sorstárs segítő.”
A rugalmasság ebben a munkában alapelv: „Ha valaki nagyon tart a pszi kezdetű intézményektől, a lakáson, egy parkban vagy akár egy cukrászdában is lehet vele találkozni.” A hálózat nemcsak a klienst, hanem a hozzátartozókat is bevonja – ha a gyermeke érintettségét korábban nehezen kezelő édesanya megerősödik vagy a baráti közeg stabilabbá válik, az visszahat a felépülésre és csökkenti a stigmatizációt. Ez azért fontos, mert a tapasztalat szerint a megbélyegzettség érzése legalább annyira romboló, mint maga a mentális betegség.
Helyben szövődő szociális szövet
Az alapítványnak rendkívül komoly tudományos háttere van – Harangozó Judit mellett terápiás munkát végez itt Wernigg Róbert, a Magyar Pszichiátriai Társaság jelenlegi elnöke, Bulyáki Tünde, az ELTE docense önkéntesként a perifériára szorultak közösségi koordinátora, illetve a szakmai profil kialakításában Bodrogi Andrea addiktológus is meghatározó szerepet játszik. Erre a biztos alapra Terézváros szempontjából az is ráerősít, hogy nem egy munkatárs VI. kerületi lakos. Vagyis a saját szociális hálójuk is része lehet annak a védőszövetnek, amelyet igyekeznek a páciensek köré szőni. A Szófia utca és a Teréz körút sarkán lakó Molnár Kata közösségi pszichiátriai koordinátor, szociális munkás vallja, hogy a közelség nem csupán puszta földrajzi adat, hanem egyfajta bizalmi tőke. Arról nem beszélve, hogy így könnyebb a kliensekkel a saját, biztonságosnak érzett közegükben találkozni.
Szintén a kerületben él az alapítvány egyik sorstárs segítője: Gecse Andrea tizenhat éve folyamatos felépülő, tizenkét éve pedig önállóan vezet egy bipoláris önsegítő csoportot. Havonta egyszer találkoznak, ma már online is. Mivel a kétszáznegyven fősre duzzadt közösséghez a világ minden tájáról csatlakoztak résztvevők a pandémia alatt, rájuk is tekintettel megmaradt fő közegnek az online tér. „A felépülés nem a teljes tünetmentességet jelenti, hanem azt, hogy úrrá tudunk lenni a tüneteinken. Nagy előnye ezeknek a csoportoknak – mondja Andrea –, hogy a sorstársi közösségben olyan mondatok is elhangozhatnak, amelyeket egy orvosi rendelőben vagy a családban talán sosem mondanánk ki. Sorstársak között sokkal szívesebben beszél valaki például a pszichózis élményéről, mint egy olyasvalakinek, aki elképzelni se nagyon tudja, mi az.”
Segítség hanghallóknak
Ugyanezzel a szemlélettel működik a szintén minden érintettre nyitott hanghalló csoport, amelyet a 2004-ben paranoid skizofrénia diagnózist kapott Gallai István vezet. Ő 2010-ben került az alapítványhoz, sokáig Harangozó Judit páciense volt, de ma már felépült szakemberként igyekszik segíteni a hozzá hasonló tünetekkel küzdők életét. Több mint hatszáz csoportalkalmon van túl, és a nemzetközi Hearing Voices Movement szemléletét követve elsősorban nem diagnózist, hanem tapasztalatot értelmeznek. Mit jelentenek a hangok? Hogyan függnek össze az élet történéseivel, traumáival, szükségleteivel? Nincs kötelező megszólalás, nincs címkézés, figyelem van. A kezdetektől hozzátartozói csoport is működik az Ébredések égisze alatt, ezt egy érintett szülő, dr. Mérey Zsolt, a hanghalló program egyik alapítója vezeti. Az alkalmakon a fia, Mérey Dániel is részt vesz, aki már tapasztalati szakértőként segíti az érintettek gyógyulását.
Az alapítvány nagy hangsúlyt fektet az ilyen szakértők képzésére. A résztvevők – diagnózissal élő felépülő emberek – nemcsak elvégzik, hanem maguk szervezik meg a saját tanfolyamaikat.
A TESZ is beszállt
Az önkormányzat az első pillanattól kezdve üdvözölte, sőt támogatta az alapítvány Terézvárosba költözését. Grosicsné Nagy Katalin, a polgármesteri hivatal humánszolgáltatási főosztályának vezetője úgy fogalmazott, hogy „az Ébredések hozzánk érkezése a kereslet és a kínálat ideális találkozása”. A terézvárosi lakosok ingyenes ellátására vonatkozó együttműködés az első perctől folyamatos – míg korábban a közösségi pszichiátriai és szenvedélybeteg-ellátás nem épült ki teljesen a kerületben, ma már új források bevonásával bővül is a kapacitás.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy Terézvárosban a különféle függőségek okozzák a legtöbb mentális problémát. Az addiktológiai ellátásban Bodrogi Andrea és Péteri Dávid áll az érintettek rendelkezésére – szerdánként működik egy józanságmegtartó csoportjuk, amelybe orvosi előjegyzéssel jelentkezhetnek a kerületben élők. Mentális orvosi segítség alapvetően a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál (TESZ) érhető el a számukra, de a TESZ pszichiátriája is együttműködik az Ébredések Alapítvánnyal. Dr. Szabó Melinda pszichiáter szerint óriási segítség, hogy kiegészítő terápiára átirányíthatnak betegeket a közösségi pszichiátriai centrumba, hiszen – ahogy fogalmazott – „az OEP finanszírozta 15 perces konzultációk nem adnak teret komplex kezelésekre”.
Halmozott nehézségek
A TCSGYK tapasztalatai szerint is a szerhasználat, valamint a sokszor ebből is fakadó indulatkezelési problémák, az egyedülálló szülők depressziója és az elmagányosodás a leggyakoribb gond a kerületben. Gyámügyi helyzetekben is számtalan esetben a szülők pszichológiai támogatására van szükség ahhoz, hogy például egy gondozásba vett gyermek visszakerülhessen a családjába. Ezenfelül a kerületi hajléktalan-ellátó szervezetek is jelezték, hogy az addikció és a pszichés terheltség a fedél nélküli emberek esetén is mindennapos kihívás. Az Ébredéseknek régóta komoly tapasztalatai vannak a hajléktalan-ellátás terén, szoros az együttműködésük a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeivel. Pszichiáter, pszichológus és sorstárs segítő jelenlétével támogatják őket, illetve utcai pszichiátriai munka is zajlik: nem várják meg, hogy a kliens jelentkezzen náluk, ők mennek utánuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ő esetükben is a sorstársi közeg a leghatékonyabb, mert olyan bizalmat ad, amit intézményi keretek között nehéz megteremteni.
Terézvárosban is sok nehéz sorsú ember él, de a magány, a különféle függőségek, az anyagi gondok és a családi krízisek bárkit elérhetnek. Az Ébredések Alapítvány jelenléte mindenképp erősíti az érzést, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is van kiút, ha van szakmai segítség és közösség. Az együttműködés pedig azt üzeni, hogy az önkormányzat senkit nem hagy magára a nehézségeivel. Sűrű szociális hálót sző, ami egyre több mindenkit megtart.
