Amikor gyerekekről beszélünk, általában a 0-18 éves korosztályra gondolunk. Gyakran kezeljük őket egységes csoportként, pedig hatalmas különbség van egy óvodás, egy tízéves, és egy 17 éves között – abban is, hogy hogyan érzékelik és hogyan értik a körülöttük lévő világot.
Amikor gyerekekről beszélünk, általában a 0-18 éves korosztályra gondolunk. Gyakran kezeljük őket egységes csoportként, pedig hatalmas különbség van egy óvodás, egy tízéves, és egy 17 éves között – abban is, hogy hogyan érzékelik és hogyan értik a körülöttük lévő világot.
Mégis egy kalap alá vesszük őket akkor is, amikor politikai üzenetekről, kampányról, háborús videóról, vagy plakátokról beszélünk. Holott nyilvánvalóan máshogyan sérülékeny egy kisgyerek, aki semmit nem ért a politikából, mint egy kamasz, aki inkább azon háborodik fel, hogy nem veszik figyelembe a véleményét a rá vonatkozó közügyekben. Ami egy tizenéves számára már értelmezhető – bár nyugtalanító – politikai üzenet, az egy kisgyereknek ijesztő, érthetetlen kép lehet.
Kampányidőszakban a politikai üzenetek elárasztanak bennünket. Ott vannak az utcán, az online térben és a mindennapi beszélgetésekben. Ezek az üzenetek és tartalmak nem a gyerekeknek szólnak, mégis találkoznak velük, hiszen közös terepen mozgunk. Számtalan olyan valódi vagy mesterséges intelligenciával létrehozott tartalom jelenik meg nap, mint nap, amely alkalmas a gyerekek figyelmének megragadására és érzelmi bevonására.
Ahogyan a felnőttekre, úgy rájuk is erősen hatnak az üzenetek, amelyeknek szándékolt célja a heves érzelmek, például a félelem, a harag, vagy az indulatok gerjesztése. Azonban amíg egy felnőtt tud arról dönteni, hogy ezeket, amennyire lehet, kizárja az életéből, egy gyerek nem tudja “kikapcsolni” a kampányt, akkor sem, ha nem érti, vagy nem érdekli.
Ráadásul egy kisebb gyerek gyakran még nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mitől lett nyugtalan. Lehet, hogy csak annyit mond, hogy „furcsa ez a plakát”, vagy megkérdezi, miért kiabálnak egymással a felnőttek a tévében. Máskor nem is kérdez, csak a viselkedésén látszik, hogy valami feszültséget keltett benne: zaklatottabb lesz, többet érdeklődik a biztonságról, vagy újra és újra visszatér ugyanahhoz a témához. Ez a feszültség könnyen beépül a gyerek mindennapjaiba: szorongást, bizonytalanságot kelthet, és megingathatja azt az alapélményt, hogy a világ kiszámítható és biztonságos hely. A gyerek ilyenkor nem a politikai üzenetet érti meg, hanem az erős érzelmeket veszi át – a félelmet, a dühöt, a fenyegetettség hangulatát.
A nagyobb gyerekek és a kamaszok az online térben már ugyanazt a tartalmat látják, és hallják, mint a felnőttek, csak más platformon. Ők már jobban értik, hogy a politikai üzenetek miről szólnak, de ez nem jelenti azt, hogy azok kevésbé hatnak rájuk. A látványos, erős érzelmeket kiváltó videók és képek különösen gyorsan terjednek a számukra természetes közegnek számító online térben. Ezek között az anyagok között lehetnek valódi felvételek, ám félrevezető tartalmak vagy mesterséges intelligenciával készített képek és videók is, és ezek mindegyike erős érzelmeket vált ki, még azok is, amelyekről tudható, hogy nem valódi felvételek.
Fontos kimondani: a gyerekek nem kampányeszközök, és nem is járulékos szereplői a politikai kommunikációnak. A kampányoknak igenis számolniuk kell azzal, hogy a gyerekek is látják, hallják és megélik mindazt, ami a köztereken és a médiában történik. Aki a nyilvánosságban megszólal, annak felelőssége van abban is, hogy milyen világot mutat azoknak a gyerekeknek, akik ezt nem tudják kikapcsolni.
Hogyan segítheti a szülő a gyerekét?
A gyerekek hétköznapi helyzetekben szoktak beszélni arról, hogy mi történt velük. Még azok is elejtenek néha megjegyzéseket a napjukról, akik amúgy nem olyan bőbeszédűek otthon. Érdemes velük ezekhez a mindennapi helyzetekhez kapcsolódóan beszélni a választásokról is, például ha arról mesélnek, hogy milyen plakátokat láttak, vagy, hogy milyen politikus TikTok videóját mutatta az egyik barátjuk. Ha egy gyerek egyáltalán nem hozza fel ezt a témát, nyugodtan meg lehet kérdezni, például egy plakát mellett elsétálva, hogy ő mit gondol erről.
Sok szülő aggódik, hogy mennyi, és milyen információt lehet átadni pl. a háború kérdéséről úgy, hogy az ne legyen ijesztő. A gyerekek sokszor nem konkrét válaszokat szeretnének, hanem azt, hogy a felnőttek beszélgessenek velük arról is, ami éppen történik, és hallgassák meg őket. A kisebb gyerekek háborúval kapcsolatos kérdései legtöbbször a saját biztonságukról szólnak: itt lesz-e apa holnap is, a hétvégén lesz-e esti mese? Ezekre a kérdésekre könnyebben tudunk válaszolni nekik.
A kampánnyal kapcsolatban érdemes – a gyerek életkorához, kérdéseihez és érzelmi biztonságához igazodva – a konkrét, hétköznapi magyarázatoknál maradni: a választás arról szól, hogy a felnőttek időről időre döntenek közös dolgokról. Nem kell pártokról beszélni, inkább azt érdemes hangsúlyozni, hogy lehet különböző véleménye az embereknek, de ettől még mindenki tiszteletet érdemel. Felső tagozatban már lehet beszélni véleménykülönbségekről, kampányról, arról, hogy az üzenetek mindig, minden eszközzel meggyőzni akarnak. A gyerekeknek segíteni kell felismerni, hogy nem minden hangos állítás igaz, és rendben van, ha kérdeznek, ahogyan az is, ha bizonytalannak érzik magukat. Kamaszokkal már bármiről lehet beszélgetni: értékekről, érdekekről, hatásokról, és arról, hogy az ő véleményük is számít. Fontos megerősíteni őket abban, hogy nem kell feltétlenül ugyanazt gondolniuk, mint nekünk, a szüleiknek.
Minden életkorban alapelv, hogy a gyerekeket ne ijesszük meg, és ne terheljük túl sok információval. Inkább kérdezzünk, és hallgassuk meg azt is, hogy ők mit gondolnak. A cél nem az, hogy egy gyerek „jól gondolkodjon”, hanem, hogy biztonságban érezze magát és merjen kérdezni.
Amit a gyerekek mondanának
Sokkal többet kellene a gyerekeinkkel beszélgetni mindenféléről, nem csak a napi házi feladatról, vagy arról, hogy mi volt az ebéd a suliban. A gyerekek ugyanabban a világban élnek, mint mi, sokszor van róla véleményük is. Mi a Hintalovon Alapítványnál megkérdeztük a Kiskorú Kollégáinkat (ők 13-18 éves önkéntesek az alapítványnál) arról, hogy mit gondolnak a mostani kampányidőszakról, és általában a politikai kampányokról, kommunikációról. Véleményük szerint a gyerekek azt szeretnék, ha a politika nem válna állandó stresszforrássá sem otthon, sem az iskolában. Fontos nekik, hogy a körülöttük lévő felnőttek úgy tudjanak beszélni ezekről a kérdésekről, hogy közben megmarad a biztonság és a tisztelet a kapcsolatokban. Sokat jelent számukra az is, hogyan beszélnek egymással és egymásról a felnőttek. Azt szeretnék látni, hogy az eltérő vélemények mellett is lehet türelemmel, tisztelettel kommunikálni, és hogy a felnőttek ebben példát mutatnak. Ugyanezt a mintát várják a politikusoktól is: azt, hogy természetes legyen, ha valaki mást gondol, és hogy a véleménykülönbség nem ad okot egymás megsértésére vagy megbélyegzésére.
A tizenévesek azt is fontosnak tartják, hogy a szülők ne próbálják rájuk erőltetni a saját politikai nézeteiket. Amikor viszont kérdeznek vagy érdeklődnek, jólesik nekik, ha komolyan veszik őket és a kérdéseiket, és nyugodt hangulatban beszélgetnek velük a kételyeikről. Hasonlóan gondolkodnak az iskoláról is: nem szeretnék, ha a tanárok prédikálnának politikáról, ugyanakkor fontos nekik, hogy legyen lehetőség beszélgetni a közéleti kérdésekről vagy a választásokról. A gyerekek biztonságérzetét az is erősíti, ha tudják, hogy a saját véleményük – vagy a szüleik álláspontja – miatt nem érheti őket hátrány vagy retorzió. Számukra különösen fontos, hogy a különböző nézetek ne rombolják a kapcsolatokat. Azt szeretnék megtanulni és megtapasztalni, hogy attól még lehetnek barátok, hogy valamiről mást gondolnak.
A gyerekek védelme nem választás kérdése. Minden felnőtt feladata, hogy kampányidőszakban is odafigyeljen a gyerekekre, és olyan környezetet teremtsen, ahol a megszólalók felelősen, a gyerekekre is gondolva bánnak a szavaikkal és a tetteikkel.
Stáhly Kata, a Hintalovon Alapítvány munkatársa, a NEMECSEK Program szakmai vezetője, pszichológus és gyerekjogi szakértő
A fenti cikk megegyezik az Óbuda Újság XXXII. évfolyam, 5. számában megjelent írással.
A Hintalovon Alapítvány aloldala, amely a kampányidőszakban segít a felnőtteknek a gyerekjogok figyelembe vételében: https://gyerekislatja.hintalovon.hu/
Együttműködésünk a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvánnyal.
Az alapítvány NEMECSEK Programja.
