Túra a budai zöld II. kerületi szakaszán. A zöld sáv jelzésű turistaútvonalak elsősorban helyi jelentőségű, rövidebb távú vándorutakat jelölnek, amelyek gyakran kevésbé ismert, de annál izgalmasabb természeti környezetben vezetnek.
Budapest és környéke sem kivétel: a zöld sáv például Telkiből indulva a budai hegyeken és dombokon át egészen a Gellért-hegyig kanyarog. A zöld sávon haladva rejtettebb, kevésbé ismert útvonalon érhetjük el a már ismert és szeretett kirándulóhelyeket és kilátópontokat – ennek a túrának most a II. kerületi szakaszát jártuk végig.
A budai zöld túra nagyszerűsége pont egyszerűségében rejlik. A tájékozódás miatt nem kell aggódnunk: nincs szükség részletes leírásra vagy itinerre – ha a zöld sáv jelzést követjük, biztosan nem fogunk eltévedni. Az összesen 44,5 kilométer hosszú útvonal több rövidebb kirándulásra vagy akár két egész napos túrára is bontható, tömegközlekedéssel pedig könnyen megközelíthető. Ez olyannyira igaz, hogy a most bemutatott szakasz kezdő és végpontja is egy-egy buszmegálló, rögtön a túraútvonalon.
Túratársaimmal egy nap alatt szerettük volna bejárni a teljes második kerületi szakaszt, de azon túl egészen Solymárig jutottunk, összesen 16,5 kilométert tettünk meg, és 460 méter szintemelkedést küzdöttünk le.
Számos budai kirándulással ellentétben túránk kiindulópontja nem Szépjuhászné, hanem a 22-es, 22A és a 222-es jelzésű busz Irén utcai megállója a Budakeszi úton. A Kis- és Nagy-Hárs-hegy sárgával és pirossal sűrűn átszőtt túraútvonalait és magaslatait is kerüljük, Kuruclesig a hegy alján haladunk a kertek alatt. A kedves, szinte kisvárosias hangulatú Lipótmezőre a Gyémántos lépcsőn át érkezünk, ahonnan a Szerb Antal utcán át az Ördög-árokig ereszkedünk. Ha már erre járunk, érdemes egy rövid kitérőt tenni a híres Napraforgó utca felé, és megnézni a kislakásos mintatelep Bauhaus házait is.
Ezután vár ránk a túra legintenzívebb szakasza a legtöbb szintemelkedéssel. Először kerületünk egyik kedvelt kilátópontjához, az Apáthy-sziklához kapaszkodunk fel a Battai és a Nagybányai lépcsőn. A változatos geológiai formák (fehér felszínű, kopár dolomitszikla-kibúvások, kőfülkék és egyéb karsztformációk vagy a Kőkapunál vörösre színeződött sziklák és talajfelszín) mellett lenyűgöző panorámában is gyönyörködhetünk. Csábító lenne a II. világháborúban épült bunkerhez is felmászni a szikla legmagasabb pontjára (a villamosról is gyakran lehet látni itt piknikezőket), de ne feledjük, a terület geológiai értékei mellett tizennégy védett és fokozottan védett növénynek is otthont ad, ezért mindenképpen maradjunk a fehér korláton belül, és ne tapossuk le az értékes sziklagyep növényzetét.
Innentől már javarészt végig erdőben kirándulunk. Gyorsan magunk mögött hagyjuk a Törökvész utat, és kitartóan emelkedünk a Látó-hegyen, ahol a terméskő kapun keresztül érjük el az Árpád-kilátót. Több pihenőpad és tűzrakóhely található errefelé, jó választás, ha kedvünk támad valamikor egy kis sütögetésre, sőt nem messze egy erdei sportpálya is akad itt. Ezen a magasságon egyébként egyre több feketefenyővel találkozunk, amely a környék erdeinek egyik jellegzetes fafaja (idei 3. lapszámunkban írtunk róla részletesebben), miattuk is érdemes erre sétálni.
Az Árpád-kilátót követően a budai zöld egy rövid szakaszon együtt halad az Országos Kéktúra útvonalával, majd leágazik Szépvölgy irányába. Leérkezve a Szépvölgyi úttal párhuzamosan haladunk az erdőben, majd a Szépvölgyi dűlőn emelkedni kezdünk a Hármashatár-hegyre, ahol a zöld sáv jelzésű utunk a II. kerület határát jelentő Hármashatárhegyi utat és egyben a kéket is keresztezi, de ezekkel ellentétben nem megy fel a csúcsra, hanem átvág a gerincen. Túránknak ezen a pontján túl már csak kilométert gyűjtünk. A felfelé emelkedések nagyjából a végéhez értek, innentől túlnyomó részt lefelé megyünk. Egy rövidebb, de annál meredekebb rész következik: télen jeges időben vagy a tavaszi olvadáskor csúszós, saras terepen érdemes akár erre a rövid szakaszra túrabotot hozni.
Ezután széles, kényelmes erdei sétányra érkezünk, ahol különösebb szintemelkedés vagy lejtő nélkül haladhatunk tovább – ez a Guckler Károly ösvény. Sokan kirándulnak, futnak vagy sétáltatnak kutyát a tanösvényként is funkcionáló úton, amely a Hármashatár-hegy keleti oldalán húzódik – a gerincen futó Országos Kéktúra útvonalával párhuzamosan – észak felé. Kora délután érünk ide, kissé hűvösebb ez az oldal, viszont ilyenkor, kora tavasszal még rálátunk Óbudára a csupasz fák között, melyek lombja hamarosan eltakarja a kilátást, viszont kellemes árnyat ad, ezért a Guckler Károly ösvény nyári sétákhoz önmagában is kiváló úticél.
Ezen a sétaúton találjuk a Guckler-sziklát is, ahol a névadó emléktáblája mellett más érdekességre is felfigyelhetünk: a sziklafalon rögzített régi, tengerszint feletti magasságot mutató jegyre. A „Budapest szintezése” felirat még jól olvasható rajta, de a főváros címere már lekopott, és a pontos magassági adatot jelző, belső öntvény helyét is csak a három csavarhely jelzi. Szerencsére nem kell sokáig szomorkodnunk, a Virágos-nyereghez érve a kéktúra ellenőrző pecsétjétől néhány méterre egy oszlopon megtaláljunk egy kiváló állapotban lévő társát, melyen tisztán kivehető a 363 251-es számsor, alatta az A. f. jelzés, majd a 215-ös szám, azaz 363,251 méter magasan vagyunk az Adria felett (a tenger középszintjéhez képest) a 215-ös számú magassági pontnál.
A Virágos-nyeregnél egyébként visszatérünk a II. kerületbe, és a túra végállomását tekintve választhatunk: elindulunk a kék kereszten Pesthidegkút–Ófalu irányába (innen kb. 3 km), vagy megyünk tovább Solymárig (innen kb. 5,5 km). Utóbbi mellett tettük le voksunkat. Bájos kis víkendházak között vezet az utunk, mely az utca végén vékony ösvénnyé szűkül. Gercsén járunk a Csúcs-hegy oldalában, amelyet – a II. kerület és Budapest határával együtt – a Csúcs-hegyi turistaút-csomópontnál hagyunk magunk mögött. Solymárra az eddigiekhez képest nem igazán látványos, de könnyű, „haladós”, kevésbé frekventált erdei úton jutunk. Ha időben fejezzük be a túrát, semmiképp ne hagyjuk ki Solymáron a várat. (Március, április és október hónapokban szombaton és vasárnap 10–18 óráig, májustól szeptemberig pedig hétfő kivételével minden nap 10–18 óráig tart nyitva.)
Solymáron végül a Községháza megállónál váltottunk gyaloglásból közösségi közlekedésre, ahonnan a 64, 64A, 164 vagy a 264-es jelzésű busszal juthatunk vissza Hűvösvölgy végállomásra.
Összességében igazán szép és változatos túranapot zártunk. Gyakorlott túrázóknak rövid pihenőkkel nagyjából öt óra is elegendő a táv teljesítéséhez, de a sok szép kilátópont és látnivaló miatt érdemesebb ennél hosszabbra tervezni. Aki szeretné kicsit új oldaláról megismerni a kerület erdeit és hegyeit, annak jó ötlet felvennie a bakancslistájára ezt a túrát.
Bélteki Krisztina