A II. Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ fennállásának 25. évfordulója alkalmából szakmai tanácskozással egybekötött ünnepi konferenciát szervezett.
Az esemény a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében zajlott, melyre a szociális szférában dolgozók mellett a kerületi jelzőrendszer tagjai is meghívást kaptak. Kovács Márton alpolgármester nyitotta meg a konferenciát, aki az intézményt kerületünk biztos pontjának nevezte, amely negyed évszázada áll a rászorulók szolgálatában. Az ünneplőket Őrsi Gergely polgármester is köszöntötte: – Ma azoknak mondunk köszönetet, akiknek gyermekek és családok százai tartoznak hálával, akik nap mint nap végzik segítő munkájukat, és akik bár sokszor nehéz élethelyzetekkel, fájdalommal és szomorúsággal találkoznak, igyekeznek optimistán, mosolyogva és erőt sugározva támogatni a hozzájuk fordulókat – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy bárcsak ne lenne ekkora szükség a munkájukra.
Elsőként az éves szakmai tanácskozás keretében Bognár Zsuzsa észlelő- és jelzőrendszeri koordinátor beszélt az elmúlt év módszertani és törvényi változásairól, értékelte a tavalyi intézkedési tervet, és ismertette a rendszerben részt vevő társintézményektől kapott visszajelzéseket, pozitív és negatív tapasztalatokat, valamint hogy a megkérdezettek milyen szolgáltatásokkal bővítenék az ellátást, hogyan javítanák az eredményességet, kivel és miről egyeztetnének. Utóbbi kapcsán elmondta, a jelzőrendszeri tagok leginkább abban kérnének segítséget, hogy hogyan ismerhetik fel a bántalmazást. Ennek az is az oka, hogy tavaly magas volt a családi és kapcsolati konfliktusok – lelki, fizikai vagy szexuális bántalmazások – száma. A 2023-as évhez hasonlóan 2024-ben is a rendőrségtől érkezett a legtöbb jelzés, a leggyakoribb okot pedig lelki vagy mentális problémák szolgáltatták. Az ezek alapján 2025-re megfogalmazott intézkedési tervből a további szakmaközi megbeszélések szükségességét, illetve az edukáció és a tájékoztatás fontosságát emelte ki az előadó.
A konferencia keretében két szakmai előadást is meghallgathattak az érdeklődők. Elsőként Tóth Dániel – vagy, ahogy a honlapján nevezi magát, a pszichológus pasi – beszélt a digitális nevelésről, majd Szabó-Tóth Kinga szociológus előadása következett „Maradj talpon! Reziliencia és változás” címmel (a két előadásról bővebben keretes cikkeinkben olvashatnak).
Az esemény zárásaként Horváth Ágnes korábbi és Papp Krisztina jelenlegi intézményvezető emlékezett vissza az elmúlt évek eseményeire, kihívásaira, örömeire és eredményeire, végül egy rövid, a II. Kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ huszonöt évét felelevenítő kisfilmmel búcsúzott az „ünnepelt”.
TÓTH DÁNIEL pszichológus gamerként (videójátékosként) szerzett saját tapasztalatai után mint szakember kezdte el kutatni a digitális világ rejtelmeit. Előadásában a digitális pszichológia fontosságára hívta fel a figyelmet, mert – mint mondta – soha nem volt ennyire gyors a technikai fejlődés és változás, soha nem volt egyszerre jelen ennyi újdonság, és soha nem volt ekkora szakadék a generációk között. Ebből következően a gyerekek magukra maradnak a virtuális világban, a digidzsungelben, ahol egyrészt az ottani farkastörvények szerint fognak viselkedni, másrészt számtalan veszély leselkedik rájuk. A veszélyforrás legtöbbször önmagukban (életveszélyes szelfihelyzetek és kihívások) és kortársaikban (bullying) keresendő, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a digitális bűnözőket sem.
A pszichológus szerint nem feltétlenül teszi agresszívvé a gyerekeket a videójáték, vagy legalábbis nem jobban, mint egy átlagos focidrukkert egy tétmeccs. Már a digitalizáció előtt is jellemző volt, hogy beleéljük magunkat egy nem valóságos helyzetbe, csak akkor ez olvasmányaink, színdarabok, filmek, sportesemények segítségével történt meg. Ma a digitális világ erre interaktív lehetőséget kínál, hiszen a videójáték során mi magunk dönthetünk helyzetekről, irányíthatunk eseményeket, így még jobban belevonódunk az elképzelt történetbe. A pszichénk nem tud különbséget tenni valós és virtuális élmény között, ezért is mondhatjuk, hogy korunk a szimulált érzések és kapcsolatok kora, ezért van egyre nagyobb jelentősége a felhasználói tudatosságnak és a digitális nevelésnek.
Az is a digitalizáció számlájára írható, hogy egyre többször fordul elő, hogy nem éljük meg az „itt és most”-ot. Az előadó két csúcsélményre hozott példát a múlt századból, az egyik a hegymászó teljesítménye, aki felért a csúcsra, a másik a művészé, akinek előadását vastaps honorálja. Közös bennük, hogy rengeteg munka van mögöttük, és hogy ez az intenzív élmény véges. A digitális világ csúcsélményeiért nem kell megdolgoznunk, és szinte végtelen, hiszen a játékban mindig van egy következő szint. Erre a pszichénk nincs felkészülve, éppen ezért nekünk kell tudatosan határt szabni, különben súlyos zavarok léphetnek fel.
A videójátékokon szocializálódott fiatalok idegrendszere másfajta kondíciót mutat. Jellemző, hogy nehezen kezelik munkahelyi és magánéleti problémáikat, pontosabban kezelés helyett inkább kilépnek az adott állásból vagy kapcsolatból.
Tóth Dániel a káros hatásokat az életkor függvényében is vizsgálta: minél fiatalabb a gyermek, annál inkább sérülékeny, és ki van téve a veszélyeknek. „Az okostelefon az új pálinkás cumi” – állította a pszichológus hozzátéve, hogy ez is bántalmazás, bár háromgyerekes édesapaként megérti, hogy néha rendkívül nehéz egy hisztis, síró, kiabáló gyereket lecsendesíteni, de nem szabad a könnyebb utat választani. Kétéves kor alatt egyáltalán nem szabadna képernyővel találkoznia a kisgyermeknek, két- és négyéves kor között pedig nem maradhatna egyedül képernyő előtt – legfeljebb a szülővel együtt nézzen meg egy epizódot a Bogyó és Babócából – tanácsolta az előadó.
A lelki és mentális hatások mellett szó esett még a fizikai ártalmakról is, többek között az elhízásról, szemromlásról, kialvatlanságról vagy az ujjak deformációjáról, de néhány hasznos mellékhatást is megismerhettünk, mint például a szem-kéz koordináció, a reakcióidő vagy a multitaskingkészség javulását. Sőt, amennyiben határt szabunk a játékidőnek, javulhat a gyerekek kreativitása és fantáziája is, illetve idős embereknél a videójátékok lassítják a mentális betegségek kialakulását.
Azt is megtudhattuk, hogy a gamerek között vannak olyanok, akik jobban érzik magukat a virtuális világban, mint a valóságban. Ez azért veszélyes, mert elindul egy függőségi spirál, kényszeresség alakulhat ki, pszichés tünetek jelentkezhetnek, végül már a játékos elhanyagolja a tanulást vagy munkát, de akár az evést, ivást vagy alvást is. Veszélyeztetettnek számít az, aki átlagosan napi több mint három órát tölt képernyő előtt.
És hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy ne tévedjünk el a digitális dzsungelben? Tudatosságra, digitális kultúrára és kommunikációra, sorolta a pszichológus hangsúlyozva, hogy a mai, teljességgel megváltozott világban már nem lehet a régi eszközökkel hatni a gyerekekre, és azokkal nevelni őket.
Aki többet szeretne megtudni a digitális nevelés buktatóiról és sikerének titkáról, keresse a pszichologuspasi.hu honlapot, illetve Tóth Dániel Digitális nevelés című könyvét.
DR. SZABÓ-TÓTH KINGA szociológus, coach szerint egész életünk a talpon maradásról szól, ezért is adta előadásának ezt a címet: Maradj talpon! Reziliencia és változás. Ahogy elmondta, akkor is képesek vagyunk talpon maradni, ha éppen nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, de ennek – mint az életben mindennek – ára van. A szakember beszélt az érzésekről, amelyeket nem is olyan egyszerű azonosítani és megnevezni. Erre meg kell tanítani a gyerekeket, különben nem tudnak mit kezdeni érzéseikkel, és nem tanulják meg, hogy minden, amit éreznek, érvényes.
A világ nem más, mint krízisek egymásutánja, mondta, amelyben újabb és újabb stresszforrások jelennek meg. Stresszt okoz minden olyan helyzet, amikor azt érezzük, hogy elveszítjük a kontrollt. A magyar társadalomra jellemző az úgynevezett tanult tehetetlenség, amely generációról generációra öröklődik.
A szociológus kiemelte, hogy rendkívül felgyorsult az élet, sok a változás, és ehhez nem könnyű alkalmazkodni. A változás küszöbén sokan egyensúlyvesztést, kedvetlenséget, kiégést éreznek. Minél több az élmény, annál nagyobb belső ürességet élünk meg, mert a lélek nem tud lépést tartani ezzel az irammal. Az egészséges egyensúly megtartásához vannak eszközök (tréningek és technikák), amelyeket érdemes elsajátítani.
Szabó-Tóth Kinga beszélt a boldogságról is, ami minden ember vágya, és amihez – még ha nem is vesszük észre – hozzá lehet szokni. Ezért az a fontos, hogy okunk legyen a boldogságra, és a vágyaink mellett értékeljük azt is, amink van.
Előadásának utolsó részében életünk szakaszait és fordulóit vette számba. Mindig jönnek új fordulatok az életben, csak a változás állandó, amelyeket nem kikerülni, hanem kezelni kell, hangsúlyozta, és végezetül azt tanácsolta, írjuk ki a hűtőszekrényre, hogy: ÉLNI JÓ!
Péter Zsuzsanna
