Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 6. § (6) bekezdése megtiltja az önkormányzatoknak, hogy helyi rendeletekkel akadályozzák a mezőgazdasági haszonállatok (pl. baromfi, sertés, ló vagy szarvasmarha) tartását, így a helyhatóságok nem tilthatják meg, vagy limitálhatják a haszonállatok tartását, és tiltott övezeteket sem jelölhetnek ki belterületeiken.
Fentiek értelmében az önkormányzatnak nincs rendeletalkotási felhatalmazása az állatszám korlátozására vagy egyes területeken az állattartás megtiltására. A hatályos jogszabályok szerint kerületünkben mindenhol tartható haszonállat. Az adott ingatlanon tartható állatszámot az ingatlan mérete és az ott tartott állatok helyigénye határozza meg.
A haszonállatok tartására szolgáló felépítmények elhelyezésével kapcsolatban a Budapest Főváros XXIII. Kerületi Építési Szabályzatról szóló 26/2017. (IX.22.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: KÉSZ) Építmények rendeltetési egységeinek, valamint a sajátos építményfajták elhelyezésének szabályai című fejezete tartalmaz iránymutatást.
A KÉSZ 3. § 3. pontja értelmében:
Haszonállat: gazdasági haszon céljára tartott állat, azaz:
a) nagytestű haszonállat: ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly,
b) közepes testű haszonállat: sertés, juh, kecske,
c) kistestű haszonállat: baromfi, galamb, házinyúl, nutria, róka, prémgörény, tenyésztési céllal eb és macska,
d) egyéb állat: az a)-c) pontban fel nem sorolt valamennyi emlős, hüllő, hal, madár.
A KÉSZ 9. § (6) bekezdése értelmében közepes testű, valamint kistestű haszonállat tartására szolgáló építmény mezőgazdasági területen védőtávolság nélkül, Lke (kertvárosi lakóterületek) övezetben az alábbi védőtávolságok betartása mellett létesíthető:
a) a szomszédos ingatlan határától számított 10 méter,
b) ugyanazon telken (osztatlan tulajdonközösség, vagy társasház) lévő lakás nyílásától 10 méter.
Az Éltv. 6. § (1)-(5) bekezdései tartalmaznak az állattartás módjával kapcsolatos iránymutatást.
A fent említett szabályok figyelembevétele mellett az állattartónak természetesen kiemelt kötelessége az állategészségügyi és környezethigiéniai előírások betartása. Az állattartónak szem előtt kell tartani, hogy a lehető legkevesebb látvány, zaj és szaghatás érje a környezetében élőket, gondoskodnia kell a rendszeres rágcsálóirtásról. Álláspontunk szerint, aki saját fogyasztásra, önellátása érdekében haszonállatot kíván tartani, az mindenekelőtt keresse fel a szomszédokat és jelezze feléjük ezirányú szándékát. Kizárólag az állattartás fő szabályainak betartása és a szomszédság tiszteletben tartása mellett valósulhat meg az emberek és állatok békés egymás mellett élése, a nyugodt és rendezett lakókörnyezet.
Az állattaratás önmagában nem történik tilos önhatalommal, hiszen ez egy magántulajdonhoz fűződő joga az állattartónak (a mindenkori vonatkozó jogszabályok betartásával). Az állattartás esetleges körülményeinek vizsgálata (amely az állattartó mulasztása esetén az állat zavaró magatartását előidézheti) pedig állatvédelmi és nem birtokvédelmi kérdéseket vet fel. Jogok és érdekek ütköznek (állattartáshoz való érdek/jog, szemben a nyugodt pihenéshez, egészséghez való joggal/érdekkel), amely jogok és érdekek egymáshoz mérésével bírósági eljárásban teremthető meg az az egyensúly, amelyet a zavarást szenvedő fél már tűrni tartozik. A hanghatással, szaghatással, egyéb érzékeléssel kapcsolatos birtokvédelmi panaszok a jegyzői birtokvédelmi eljárás során nem dönthetők el megalapozottan, tekintettel arra, hogy az eljáró jegyző, jegyzői ügyintéző szaglása, hallása egyéb érzékelő képessége szubjektív, a hatóságnak pedig nincs jogosultsága széles körű bizonyítási eljárás lefolytatására, szemben a bírósággal.
