A magyarországi műemlékvédelem végnapjait éljük – ez rajzolódott ki azon a január végi szakmai beszélgetésen, ahol Bátonyi Péter, az Építési és Közlekedési Minisztérium volt kormányfőtanácsosa kendőzetlenül beszélt arról, hogyan írja felül a politikai és gazdasági érdek a szakmai szempontokat.
„Műemlékek végveszélyben” címmel rendeztek szakmai beszélgetést 2025. január 28-án a IX. kerületi Pacsi Kulturális Központban. A Nyócker – civilek a közösségért csapat szervezésében megtartott eseményen két szakember, Bátonyi Péter művészettörténész, az ÉKM korábbi kormányfőtanácsosa és Józsa Árpád építészmérnök osztotta meg gondolatait és aggodalmait Budapest műemlékeinek kritikus helyzetéről. A beszélgetést Rózsa Péter újságíró vezette, a terem pedig zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.
A Magyar Rádió egykori épületegyüttesének bontása apropóján rendezett eseményen kiderült: a műemlékvédelem rendszerszintű leépítése és a civilek jogainak korlátozása olyan visszafordíthatatlan károkat okoz Budapest történelmi városképében, amelyeket később már nem lehet helyrehozni. A volt kormányfőtanácsos szerint ma már senki nem képviseli a műemlékvédelmi szempontokat a minisztériumban, a hatósági és civil kontroll pedig gyakorlatilag megszűnt.
A Magyar Rádió épületegyüttesének tragédiája
A beszélgetés központi témája a Magyar Rádió jelenleg bontás alatt álló épületegyüttese volt, amely szimbolikus jelentőségű az európai rádiózás történetében, hiszen ez volt az első kifejezetten stúdiónak tervezett épület a kontinensen. A komplexum helyén a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új campusa épül majd fel mintegy kétszázmilliárd forintos beruházás keretében. A projekt megvalósításához nyolc létesítményt, elsősorban az egykori Magyar Rádió épületeit és stúdióit kell elbontani teljesen vagy részlegesen.
Józsa Árpád, aki a Civilek a Palotanegyedért Egyesület képviselőjeként évek óta küzd az épületegyüttes észszerű hasznosításáért, részletesen bemutatta azokat az alternatív javaslatokat, amelyeket kidolgoztak. „Sosem az egyetemi fejlesztés ellen tiltakoztunk, hanem a túlzó bontások és az aránytalan beépítés ellen” – hangsúlyozta. A szakember szerint például a most bontás alatt álló modernista irodaházban 350 fős kollégiumot lehetett volna kialakítani, jelentősen kevesebb költséggel, mint amennyiből a tervezett 200 férőhelyes új kollégiumi szárny épül.
Bátonyi elmondta, hogy szerinte számos más helyszínen is megvalósítható lett volna az egyetemi beruházás. Különösen fájdalmas veszteség a híres 6-os stúdió elbontása, amely a nemzetközi zenei élet jelentős helyszíne volt. „Szvjatoszlav Richtertől Ennio Morriconén át Kodály Zoltánig, Bartók Béláig számtalan művész járt ide felvételeket készíteni vagy koncertet adni” – emlékezett Józsa.
Érdekes fordulat, hogy a területet korábban a Nemzeti Múzeumnak ígérték. Tíz évvel ezelőtt még az Országos Széchényi Könyvtárat tervezték ide költöztetni a budai Várból, amit Bátonyi szerint borzalmas, hézagmentes beépítési tervekkel képzeltek el. Ezt követően éppen Bátonyi javasolta az ingatlan Nemzeti Múzeumnak adását, amiről kormányhatározat is született. Végül azonban a Nemzeti Múzeum vezetése kicsit lassú volt, a Pázmány kicsavarta a kezéből az ingatlant.
„Tudjuk, hogy a katolikus egyháznál van az a lap, amivel minden lapot ütni lehet”
– fogalmazott a volt kormányfőtanácsos.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar mint a PPKE fenntartója 2024 júliusában közleményben reagált a kritikákra, hangsúlyozva, hogy bíznak abban, hogy a munkálatok a lehető legkisebb környezeti terheléssel valósulnak meg, és hogy az új campus révén a lakosság és a környéken tanulók, dolgozók életminősége is javulni fog.
Bátonyival nemrég mi is beszélgettünk egy jót hasonló témákról:
Jogi manőverek és civil tiltakozás
A civilek és az önkormányzat küzdelmét jól példázza az események kronológiája: Pikó András kerületi polgármester védettséget kért az épületegyüttesre, amire válaszul Orbán Viktor a háborúra hivatkozva bejelentette, hogy kiemelt beruházásoknál nem lehet védettséget érvényesíteni. Ezt követte a kerületi változtatási tilalom, majd újabb kormányrendelet született, és korlátozták az ügyféljogokat is. Az építéshatósági ügyeket pedig Debrecenbe helyezték át, jelentősen megnehezítve ezzel az érintettek részvételét az eljárásokban.
A tervezett új épület a 27,7 méteres magasságával jelentősen megváltoztatja majd a városképet. Józsa külön kiemelte a zöldterületek kritikusan alacsony arányát a kerületben, ami mindössze egy százalék körül van. A beruházók erre reagálva azt hangoztatták:
„Ez az ország egyik legértékesebb területe, csak nem gondolják, hogy majd fákat fogunk ideültetni?”
A műemlékvédelem rendszerszintű leépítése
Bátonyi Péter, aki nemrég a Partizán műsorában tárta fel a műemlékvédelem szisztematikus leépítésének folyamatát, részletesen beszélt a háttérben zajló folyamatokról. „A kormánynak az a módszere, hogy különböző, számára szimpatikus ügyfeleknek olyan kedvezményeket biztosít, amelyeknek minden más szempontot meg kell haladniuk és felül kell írniuk” – magyarázta. A műemléki és városképi szempontok pont ilyenek.
A szakember beszélt az építőipari költségek elszabadulásáról is, példaként hozva az Operaház felújítását. „Egy számjegyről indult és két számjegyűként végezte jelentékeny szorzóval. És hát egy meglévő épületről beszélünk, egy nem túl rossz karban lévő épületről, így felmerül az emberben a kérdés, hogy mi a bánatra megy el ennyi pénz kivitelezés közben néhány év leforgása alatt.”
Paradox módon a nagyobb költségvetés nem jelent jobb műemlékvédelmet. „Minél több pénz megy rá, annál jobban féltem a műemléket, mert annál nagyobb kárt lehet benne okozni. Jobb volt, amikor még nem volt pénz. Mert egyszerűen nem verték szét ennyire, nem belezték ennyire ezeket az épületeket.”
A budai Vár átépítésének problematikája
A beszélgetés során részletesen szóba került a budai Vár átépítése is. Bátonyi elmondta, hogy ez a projekt már az első Orbán-kormány idején, az ezredforduló előtt megfogalmazódott. Kezdetben még volt valamiféle szakmai kontroll a Hauszmann Bizottság formájában, de „nem azt hallotta a miniszterelnök, amit hallani akart”, így ezt a szakmai kontrollt megszüntették.
A szakértő szerint, bár a műemlékek visszaépítését kevésbé súlyos vétségnek tartja, mint a rombolást, a pazarlás itt is jelentős. A lovarda újjáépítése kapcsán megjegyezte, hogy abból az összegből rendkívül értékes kastélyokat lehetett volna tucatszám felújítani. Ráadásul az elkészült részletek minősége meg sem közelíti az eredetit. „Azok a plasztikai díszek köszönőviszonyban sincsenek a Hauszmann korabeli fotókon láthatókkal.”
További veszélyeztetett épületek
A Heinrich-udvar sorsa is terítékre került, ahol a védett értékek egy részét már elbontották. „Sikerült megint Krisztusból bohócot csinálni, lesz egy olyan Heinrich-udvarunk, ami nem udvar” – fogalmazott Bátonyi. A tervezett nyolcemeletes beépítés gyakorlatilag megszünteti majd az udvar jelleget, és bár civil tiltakozás indult az ügyben, a bontás már megtörtént.
A beszélgetés során felmerült az 1945 után épült épületek műemléki védelmének kérdése is. Bátonyi támogatja az értékes modern épületek védelem alá helyezését, de nem a történelmi városszövetbe erőszakosan beillesztett épületekét. „Amikor egy késő modernista épület oktrojált módon van elhelyezve a történelmi városszövetben, akkor a védettséget nem tartom indokoltnak” – magyarázta.
Bátonyi a svédországi példát hozta fel kontrasztként, ahol van olyan műemlék ingatlan, amit annyira védenek, hogy még a villanyt sem vezetik be. Szerinte nem kell ilyen messzire menni, észszerűen kellene eljárni, de nem a védett épületeket kellene igazítani a beruházói elgondolásokhoz, hanem az utókornak kellene alkalmazkodnia az elődeinktől megörökölt műemlékekhez.
A műemlékvédelem jogi környezete és a hazai műemlékvédelem jövője
A szakértők részletesen beszéltek a jogszabályi környezet folyamatos változásáról is. Az ügyféljogokat jelentősen korlátozták, a civilek és lakók egyre kevesebb lehetőséggel rendelkeznek a tiltakozásra. Józsa példaként említette, hogy amíg korábban az utca szemközti oldalán lakók is ügyfelek lehettek egy építési ügyben, ma már csak a közvetlenül szomszédos telkek tulajdonosai rendelkeznek ezzel a joggal.
A hatósági jogköröket gyakran más megyékbe helyezik át – például a rádió esetében az építési engedélyezés Debrecenben zajlik majd –, ami tovább nehezíti az érintettek részvételét a folyamatokban. „Értesíteni fognak minket arról, hogy beadták a terveket, meg vagyunk nyugodva” – jegyezte meg ironikusan Józsa.
A beszélgetés végén felmerült a kérdés, maradtak-e még szakemberek a minisztériumban, akik képviselhetik a műemlékvédelmi szempontokat. Bátonyi válasza lesújtó volt: „Nem maradtak, én voltam az utolsó.” Ez a kijelentés jól szemlélteti a műemlékvédelem jelenlegi helyzetét Magyarországon.
Az est tanulsága szerint a jelenlegi folyamatok alapvetően és visszafordíthatatlanul változtatják meg Budapest történelmi városképét. A műemlékvédelmi szempontok háttérbe szorulása, a szakmai kontroll hiánya és a civil részvételi lehetőségek korlátozása olyan károkat okoz az épített örökségben, amelyek később már nem lesznek helyrehozhatók. Bár a civil szervezetek továbbra is küzdenek az értékek megmentéséért, lehetőségeik egyre korlátozottabbak, miközben a gazdasági és politikai érdekek továbbra is felülírják a szakmai szempontokat.
A beszélgetésről készült videófelvétel megtekinthető itt:
