sajtótájékoztató

2019. június 5-én a MoM Sportban ad koncertet Chris Botti, a Grammy-díjas trombita művész és zeneszerző, a fiatal trombitás generáció talán legnagyobb alakja. Nevét a hazai jazz közönség jól ismeri, és most újra visszatér Magyarországra.

Honnan jött a trombita szeretete nálad?

Az anyukám felelős azért, hogy már kiskoromban megismertetett a zenével és a zene szeretetével. Mivel ő zongoraművész, először zongorázni tanultam, de mint minden gyerek, lázadtam az ellen, amit anyám akart. Valami mást akartam csinálni, más hangszeren játszani. A tévében láttam Doc Severinsent és azt gondoltam, hogy ez a trombita nagyon menő dolog. Szóval elkezdtem trombitázni, és pár évvel később, mikor 12 éves voltam, meghallottam az első három hangot Miles Davis’ “My Funny Valentine” című dalából és abban a pillanatban tudtam, hogy jazz zenész szeretnék lenni.

Néhány évvel ezelőtt az Impressions című albumod Grammy-díjas lett. Milyen érzés volt ez számodra?

Hogy őszinte legyek a Grammy egy zenésznek más, mint egy Oscar egy színésznek. A Grammy annyit jelent, hogy képes vagy minden este színpadra lépni. Sokan vannak olyanok is, akik nyertek Grammy-díjat, de nincs sikeres koncert turné „üzletük”. Én fogtam magam és éltem a lehetőséggel, hogy egy bandát egyben tartva bejárjuk a világot és színpadra lépjünk minden este. És ez az én „Grammy-m”. Szóval nagyon örülök a megtisztelő díjnak, de hogy őszinte legyek nekem többet jelent a másik út, a koncertezés.

Mit vársz legjobban a budapesti útból?

Hogy játszhassak a rajongóimnak. Egyáltalán nem tartom kis jelentőségűnek, hogy vannak rajongóink, akik megveszik a jegyet, lemondanak minden mást aznap estére, és eljönnek, meghallgatni, megnézni minket.

Tudnál néhány szót mondani arról, hogy mire számíthatunk a koncerten?

Sok különböző dalt fogunk játszani az Impressionstől kezdve a régebbi lemezekig, és ami a legfontosabb, a világ egyik legjobb zenekarát láthatjátok, hallhatjátok majd, úgyhogy számíthattok arra, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat, és a jazztől a klasszikus zenén át, a rockig sok fajta műfajba belehallgathattok. Vannak olyan nagyon jó barátaim, akik még sosem láttak engem játszani, de most arrafelé fogok játszani, ahol élnek, úgyhogy meg fogom őket hívni a koncertre. A koncert napjára majd összegyűjtik a bátorságot, hogy megkérdezzék: „Szóval csak te leszel meg egy szál trombita?” Tényleg úgy érzem, hogy a karrierem arról szól, hogy egyenként megnyerjem magamnak az embereket, mint egy párbajban. Egyszerre egy közönség, egy ember, mivel amint látják, már felfogják az egészet. A koncert után pedig odajönnek és azt mondják: „Úristen, sírtam a koncert alatt”, agy „Soha nem láttam még ilyen zenészséget”, vagy „Ez tényleg nagyon vicces volt és a gitáros teljesen őrült”, vagy hogy tényleg nagyon élvezték a koncertet és nagyon jól érezték magukat. Az emberek nem tudják mire számítsanak egy trombitástól, így az emelkedő még meredekebb. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen kitartóan turnézok, meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mit tudok, és persze miután egyszer megtapasztalod milyen érzés ez, már abba sem akarod hagyni.

Mit jelent a világ legkelendőbb jazz-crossover zenészének lenni?

Megpróbálok nem foglalkozni a címkékkel. Engem csak az érdekel, hogy a közönségem növekszik-e, és hogy a rajongóim jól érzik-e magukat a koncertjeimen. Amíg ez a két dolog igaz, addig én teljesen elégedett és boldog vagyok.

Voltál már valaha Budapesten? Lesz időd városnézésre? 

Igen, már volt koncertünk Budapesten 2010-ben és ez egy nagyszerű város, nagyon jól éreztük magunkat itt. Sajnos sosincs időnk városnézésre, így a tapasztalataim limitáltak, de abban biztos vagyok, hogy az ételek mindig nagyszerűek voltak, az emberek pedig nagyon vendégszeretőek és kedvesek.

A koronavírus-járvány miatt a megszokottnál kevesebb kiállító és látogató ellenére pozitívan értékelték a részvevők a most véget ért IPAR NAPJAI szakkiállítást.

Ötven éve került megrendezésre az Iparterv I. (1968) és az Iparterv II. (1969) kiállítás, amely kánonteremtő fogalommá válva egy egész művészgeneráció névadójaként vonult be a hazai művészettörténetbe. Az aczéli kultúrpolitika ellenszelében a kor nemzetközi tendenciáinak (pop art, arte povera, informel, hard edge, konceptualizmus) és a nyugati művészeti világ eseményeinek (1964-es Velencei Biennále, 1968-as kasseli dokumenta) fonalát felvéve szerveződött kiállításokra az Ipari Épülettervező Vállalat belvárosi székházában került sor Sinkovits Péter művészettörténész rendezésében. Az 1968 decemberében 11 fiatal művész, Bak Imre, Frey Krisztián, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Molnár Sándor, Nádler István, Siskov Ludmil és Tót Endre részvételével a cenzori hivatal megkerülésével nyílt „zsűrimentes” tárlat csak néhány napig volt látható. 1969 októberében Baranyay Andrással, Major Jánossal, Méhes Lászlóval és Szentjóby Tamással, valamint új irányzatokkal kiegészülve újra megrendezték a kiállítást.

Az „Iparterv-jelenség” ugyanakkor nem csupán két kiállítást és egységes csoportot nem képező, egymástól nagyon különböző pozíciókat képviselő művészeket sűrít magába, hanem egy korszakot, egy szélesebb szellemi közeget jelöl.

Az évforduló kapcsán a Ludwig Múzeum IPARTERV 50+ címmel programsorozatot szervez, melynek célja, hogy az egykori kiállítók, szervezők, pályatársak és az esemény feldolgozásával foglalkozó szakemberek közreműködésével megidézzük a 60–70-es évek társadalmi-politikai valóságának különböző regisztereit, az Iparterv kiállítások kortárs közegét, művészettörténeti előzményeit és az azt követő generációkra gyakorolt hatását. Célunk nem a mára legendává vált kiállítások rekonstruálása, sokkal inkább egy diszkurzív szituáció megteremtése, melynek súlypontja az Iparterv-jelenség nyomában című tudományos konferencia, valamint az „Iparterves” művészek részvételével zajló kerekasztal-beszélgetések és a legújabb munkáikat bemutató kiállítás. Reményeink szerint fél évszázad távlatából lehetőség nyílik a személyes és kollektív emlékezet nézőpontjainak összevetésére, új kérdések megvitatására, valamint a lokális szempontból megkerülhetetlen esemény tágabb kontextusba helyezésére.

Az IPARTERV 50+ című csoportos tárlat az 1968-as és 1969-es Iparterven kiállító művészek legújabb munkáiból, ill. a már lezárt életművek legutóbbi szakaszából nyújt válogatást. Emellett pedig a rendszerváltás utáni generációk reflexiói számára is megnyitjuk a teret a jelenkori művészet azon alkotásait bemutatva, amelyek az Iparterven szereplő művészek egyes műveire és általánosságban a magyar neoavantgárdra reflektálnak. 

A programsorozat záróeseménye a 2019. március 22–23. között megrendezendő konferencia,melynek első napján az egykori résztvevők emlékezetén át pillantunk vissza a múltba. A második napon művészettörténészek, elméleti szakemberek előadásain keresztül szeretnénk újragondolni az Iparterv-kiállítások művészeti jelentőségét, megvitatni a neoavantgárd kánonképzés kérdéseit, górcső alá venni az Iparterv örökségét és hatástörténetét.

Kiállító művészek

BAK IMRE | BARANYAY ANDRÁS |ERDÉLY MIKLÓS |FREY KRISZTIÁN |HENCZE TAMÁS |JOVÁNOVICS GYÖRGY |KEMÉNY GYÖRGY |KESERÜ ILONA |KONKOLY GYULA |LAKNER LÁSZLÓ |MAJOR JÁNOS |MÉHES LÁSZLÓ |MOLNÁR SÁNDOR |NÁDLER ISTVÁN |PÁLFALUSI ATTILA |SISKOV LUDMIL |SZENTJÓBY TAMÁS |TÓT ENDRE

+

ANDREAS FOGARASI | BORSOS LŐRINC | HORVÁTH TIBOR | KASZÁS TAMÁS |KIS VARSÓ |KEREZSI NEMERE

Készman József és Popovics Viktória
Az IPARTERV 50+ programsorozat szervezői

Az erzsébetvárosiak kedvenc futónapja a megszokottól eltérően idén tavasszal került megrendezésre. Bár az idő nem igazán kedvezett a kültéri sportok szerelmeseinek, ennek ellenére nagy volt az érdeklődés az esemény iránt. 1911 nevezőt regisztrálhattak a szervezők a 7. kerületi Futó- és Gyaloglónapon.
Az 1507 méteres futás és gyaloglás mellett az 5007 méteres távot is választhatták a sportolni vágyók. Az Erzsébetvárosiak szabadidősport eseményén ezúttal is elsősorban a helyiek vettek részt -a legtöbb iskolai nevezőt a VII. kerületi intézmények hozták- , de szép számmal futottak és sétáltak olyanok is, akik távolabbi kerületekből vagy vidékről érkeztek. A helyi sulik mellett sok más budapesti iskola is jelen volt az eseményen: összesen több mint 1000diák állt rajthoz a nap folyamán, ami annak is köszönhető, hogy mindkét táv teljesítői emblémázott pólóval térhettek haza. A korábbi évekhez hasonlóan ezen a délutánon is futott Vattamány Zsolt a kerület polgármestere és dr. Vető Marietta alpolgármester.

A munkanélküliség trendje néhány éve ellenkezőjére billent, ma már sokkal inkább munkaerőhiányról beszélhetünk, a cégek nehezen tudnak megfelelő, tehetséges, képzett munkaerőhöz jutni.

Elindult a szavazás az Advent Budapesten téli fesztivál és karácsonyi vásáron kiállított környezettudatos adventi koszorúkra.

Ismét Budapesten versenyeznek Európa legjobb séfjei 

2020-ban ismét sertéshús fogyasztásösztönző kampányt folytat az Agrárminisztérium (AM), az Agrármarketing Centrum (AMC), a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT), illetve a Magyar Húsiparosok Szövetsége, melynek része áruházi- és rendezvényeken való kóstoltatás, valamint intenzív kommunikációs kampány (televíziós és rádió-, továbbá influencerek bevonásával online kampány). A 2020. augusztusáig tartó kampány elsődleges célja, hogy ösztönözze a fogyasztókat a kitűnő, minőségi sertéshús tudatos vásárlására és fogyasztására.

Óriási érdeklődés mellett, fantasztikus hangulatban zajlott a XXIV. Nagy Sportágválasztó, ahová több mint 19 000 mozogni vágyó gyermek és felnőtt látogatott el pénteken és szombaton.

A jelenlegi mintegy 250 millió forintról 2022-re 400 millió forintra emelkedik a magyar-amerikai Fulbright ösztöndíjprogram támogatási összege - jelentette be az Innovációs és Technológiai Minisztérium uniós fejlesztésekért felelős államtitkára hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.