Ne dőljön be a víztisztító berendezést árulóknak!
Időről-időre újra felbukkannak a környéken azok a furfangos állszakemberek, akik víztisztító berendezéseket próbálnak eladni. Főként idős, hiszékeny embereket használnak ki, hazugságokkal és áltudományos kísérletükkel veszik rá őket a „csodatévő” berendezés megvásárlására.
A bemutatót sok esetben egy telefonos beszélgetés előzi meg, amelyben közlik, gond van a csapvíz minőségével. A hiszékeny ügyfél bedől ennek, saját és családja egészségének megőrzése érdekében fogadja otthonában a „szakembereket”, és kezdődhet is a szemfényvesztés. A legújabb trükk, hogy egy egyszerű készüléket helyeznek a csapvízbe, amelynek segítségével hihetetlen gyorsan „rengeteg káros szennyező anyag” válik ki vörösesbarna iszap formájában a vízből. Ezzel a szemérmetlen átveréssel számos idős és kevésbé idős embert csapnak be, és ösztönzik őket a víztisztító berendezések megvásárlására, miközben olyan dolgokat távolítanak el a csapvízből, amelyek eredetileg benne se voltak.
Az átveréshez használt eszköz egy elektrolizáló készülék, ami vagy elemmel, vagy 230V-os hálózatról működik. Lényeges, hogy két kinyúló fém elektródája közül az anód vasból vagy vasötvözetből legyen, a katód lehet pl. alumínium. A folyamat, amitől megzavarosodik a víz, egy egyszerű elekrtolízis. Ha az elektródákat a csapvízbe merítjük, akkor a benne lévő pozitív és negatív ionok (csapvíz esetén ásványi anyagokból származó ionok, pl. kalcium, magnézium, nátrium, fluorid, szulfát stb. és a víz saját ionjai, hidrogén- és hidroxid-ionok) mind-mind a nekik ellentétes töltésű elektróda felé mozognak. A víz saját ionjaiból az alumínium-katódon hidrogén, a vas-anódon oxigén fejlődik. A vas anódon fejlődő oxigén azonnal oxidálja az anód anyagát, vörösbarna vasoxid keletkezik (esetleg, ha a vasötvözet nikkelt is tartalmaz, akkor zöldes iszap válik le), ami az ionok áramlása miatt gomolyogva belekeveredik a vízbe. Tehát a vörös zavaros anyag nem a vízből származik, hanem az anód anyagából!
Miután meggyőzték az ügyfeleket a csapvíz szennyezettségéről - a trükk még hihetőbbé tétele érdekében, - az elektrolizáló készüléket desztillált vízbe vagy a „csodatisztítóval” kezelt vízbe merítik. Ezekkel azonban nem történik semmi, nincs zavarosodás, hiszen a kereskedő szerint „ezek a vizek tiszták”. Azonban erre is van alapvető fizikai magyarázat: az elektrolízis egyik alapfeltétele, hogy a folyadék, amibe az elektródákat bemerítjük, vezesse az áramot. Azok a folyadékok vezetik az áramot, amelyek oldott ásványi ionokat tartalmaznak, így pl. a csapvíz, ásványvíz igen, de a desztillált víz és egyes „csoda-tisztítóval” kezelt (lágyított és deionizált) vizek nem, ezért az utóbbiak nem is elektrolizálhatók szemmel látható mértékben.
A bemutató után arról már nem esik szó, hogy a víztisztító berendezést karban kell tartani, szükség van egyes alkatrészeik időnkénti cseréjére. Ezek elmulasztása könnyen azt eredményezheti, hogy az úgynevezett „víztisztító” berendezés szennyező forrássá válik, így a gyanútlan fogyasztó rövidesen a tiszta csapvíz helyett baktériumokkal szennyezett vizet ihat, hiszen a készülékből kifolyó vizet senki sem ellenőrzi.
Ezzel szemben az ivóvíz a leggyakrabban és legszigorúbban ellenőrzött élelmiszerünk. Jogszabály kötelezi és hatóság ellenőrzi, hogy a vízművek a szolgáltatott vizet milyen gyakran és milyen komponensekre vizsgálják.
(Forrás:Sopronivizmu.hu)
