A 21 éves Németh Richárd Károlyt hatévesen diagnosztizálták autizmussal és enyhe értelmi fogyatékossággal. A magyar fejlesztésű Stabil Pont Technológiának köszönhetően az egykori problémás kisfiúból mára önálló felnőtt lett, már kapta kézhez gyógypedagógiai asszisztensi papírját, mellyel a célja, hogy szakemberként autista kisgyermekeken segíthessen. Édesanyja szerint sok munka áll még előtte, hiszen 13-16 év lemaradást kell behoznia, de a változás már-már hihetetlen.
El sem hinné az ember, hogy a budapesti Németh Richárd Károly, aki nemrég sikeres szinkronszínész vizsgát is szerzett, 3 éves koráig csak saját babanyelvén kommunikált. Pedig Ricsi élete nem indult zökkenőmentesen: autistaként nem voltak barátai, a családján kívül senkit sem engedett közel magához és gyakran dührohamok kínozták. Mára azonban boldog párkapcsolatban él, vannak barátai, nyaranta fesztiválokon dolgozik és szeret sátrazni is. Ricsi mégis arra tette fel az életét, hogy reményvesztett, problémás gyerekeken segíthessen, mint gyógypedagógiai szakember.
„Nagyon jó érzés, hogy másokon segíthetek majd, főleg, hogy éppen olyanokon, akik ugyanazzal harcolnak, amivel én már megküzdöttem. Úgy érzem, tudok majd nekik segíteni, hogy beilleszkedjenek és nyissanak az emberek és a világ felé” – mondta Ricsi, aki jelenleg az önéletrajzán dolgozik.
Kisiskolás korában az édesanyja azon aggódott, hogy autista kisfia valaha képes lesz-e az önállóságra, lesz-e szakmája, lesznek-e barátai.
„Hatéves kora körül már látható volt, hogy nem iskolaérett. Valószínűnek tartották, hogy ADHD-s, ezért ilyen irányú fejlesztésekre kezdtünk járni vele. Itt jegyezték meg, hogy az átlagosnál több autisztikus tünetet mutat. Végül egy sor vizsgálat után sokkoló diagnózis született: gyermekkori autizmus, hiperaktivitás, figyelemzavar és enyhe értelmi fogyatékosság. Felajánlották a gyógyszeres kezelést, de én azt azonnal visszautasítottam” – árulta el Cecília, Ricsi édesanyja.
Mégsem gyógyíthatatlan az autizmus
Tóth Zoltán kutatócsapata 2014-ben fejlesztette ki a Stabil Pont Technológiát. Szerintük az autizmus a pánik egy speciális fajtája, illetve egy formabontó új tréninget is elindítottak az állapot megszüntetésére.
„Az első tréning igazán félelmetes élmény volt, nagyon aggódtam, hogy mi fog történni. Addigra Ricsi borzasztó mentális állapotba került. Zoltán viszont remek érzékkel találta meg a gyújtópontokat, amik ezt a szörnyű állapotot okozták, és kiforgatta őket belőle. Sosem felejtem el, Ricsi 16 éves volt, mikor a rutinszerű felülvizsgálaton a pszichiáter azt mondta nekem: anyuka, a fia már nem autista, teljesen rendben van, de az összes kódot nem vehetem le róla” – idézte fel Cecília.
Azóta Ricsin egyetlen diagnosztikai kód maradt, az „enyhe asperger, megfigyelés alatt”, minden másból hivatalosan is kigyógyult. Pedig ezek a szakirodalom szerint gyógyíthatatlan betegségek.
„Az autizmus gyökere egy generációkon átívelő pánik, veszteség-élmény. A megoldás gerincét adja meg a módszerem, de a fejlesztések emellett elengedhetetlenek. Viszont ezek a fejlesztések nem olyan hatékonyak addig, amíg a félelem jelen van. Előbb kihúzzuk a szálkát, aztán elkezdhetjük a sebkezelést. Sajnos a jelenlegi szakemberek nagy része, bár jót akarnak, a szálka eltávolítása nélkül próbálják meggyógyítani a sebet – így azonban nem fog sikerülni. Nagyjából ez az alapja, az autizmus világméretű hatványozódásának. Ha feloldódnak a rossz minták, a traumák, akkor kezdődhet a valódi fejlesztési folyamat, ami sokkal több szakembert igényel, mint eddig valaha. Ez persze rengeteg munka, és az egyik kulcsfontosságú része a szülők közötti szinkron és együtt gondolkodás” – árulta el Tóth Zoltán, aki számos autizmussal élő családdal ismertette már meg saját fejlesztésű módszerét, ahol több gyerekről is levették a diagnózist, vagy komoly változást értek el.
A tapasztalati szakember hozzátette, Ricsi az élő példa arra, hogy ha a félelemtől megszabadulunk, bármire képesek vagyunk.
