Egyre csak nő a figyelem a világjárvány mentális egészségre gyakorolt hatásain, miközben elsiklunk egy igen lényeges dolog felett: a lelki problémák „kezelésére” szánt pszichiátriai szerek teszik igazán veszélyessé a fertőzéseket. Ráadásul minderre csillagászati összegek mennek el minden hónapban a társadalombiztosításból.
A közlemény szerint a legújabb felmérések szerint az emberek több mint fele észlelt magán valamilyen pszichológiai rendellenességet a korlátozások ideje alatt, ami valljuk be, nem okoz nagy meglepetést. Legtöbbünk életére ezek az új körülmények nem csak hogy hatással voltak, de fenekestül fordították fel, szó szerint elvesztettük stabil pontjainkat.
Ami viszont már aggasztóbb: a megkérdezettek 70%-a elismeri, hogy bárki, akár ők maguk is szenvedhetnek ilyen mentális zavarokban. – derült ki a hat országot érintő felmérésből.
Miért kellene emiatt aggódnunk?
A krízishelyzetekre adott emberi reakcióink, érzelmi válaszaink könnyen egybevághatnak azokkal a tünetekkel, amelyek alapján a pszichiátriai zavarokat diagnosztizálják. Amennyiben például valaki két hétnél tovább érez nyomott hangulatot és örömtelenséget, máris beleeshet a depresszió kategóriájába. Tehát a járványhelyzet miatti lelki válságával lehet, hogy egyúttal megváltotta a jegyét az antidepresszáns nevű körhintára is, amiről leszállni nagyságrendekkel nehezebb, mint fel. Bár az OPAI főigazgatója, Németh Attila többször bizonygatta már, hogy ezek a szerek nem okoznak függőséget, mégis nemzetközi figyelem került erre a témára az elmúlt években: az angliai Royal College of Psychiatry is elismerte, hogy a betegek súlyos elvonási tüneteket élhetnek át, melyek hetekig, hónapokig eltartanak. Ám meglepően kevesen tudják ezt azok közül, akik egy pszichiáter tanácsára szedni kezdik ezeket a tablettákat.
Itt azonban nincs vége a történetnek – valójában itt kezdődik csak igazán.
A napokban látott napvilágot a The Global Burden of Disease (A Betegségek Globális Terhe) című tanulmány, amely a The Lancet című orvostudományi folyóiratban jelent meg, és amely a globálisan elterjedt krónikus betegségek hatását elemezte a koronavírus világjárvány kapcsán.
„Az olyan krónikus állapotok, mint a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, az elhízás és a magas koleszterinszint, amelyekben több millióan szenvednek világszerte, kritikus szerepet játszottak abban, hogy mostanra több mint egymillió fölé emelkedett az új koronavírus okozta Covid–19–betegség halálos áldozatainak a száma” – adta hírül az MTI.
Aligha szállhatunk vitába ezzel a gondolattal, hiszen tudjuk, hogy sokkal jobban ki volt téve a fertőzés veszélyeinek az, aki eleve krónikus betegséggel küzdött – és szintúgy tudjuk, hogy jelen társadalmunkban a krónikus betegségek nem tekinthetőek ritka jelenségnek.
Bizony jókora szemellenzőt kell felvennünk ahhoz, hogy ezeket a statisztikákat ne akarjuk összefüggésbe hozni a mentális zavarok kezeléseként használt pszichiátriai szerekkel. Mit ír ezekről a WHO?
„Az SMD–re (súlyos mentális zavarok) alkalmazott szerek az SMD–s személyek fizikai egészségére is hatással lehetnek. Az antipszichotikus szerek fejtik ki a legnagyobb negatív hatást a fizikai egészségre, ezeket követik a hangulatstabilizáló szerek, a triciklikus antidepresszánsok és az új típusú antidepresszánsok.” Majd pedig: „A sokak számára a kezelés alapját képező antipszichotikus szerek összefüggenek olyan jól ismert mellékhatásokkal, mintaz elhízás, a glükóz intolerancia(cukorbetegség előtti állapot) és a diszlipidémia (eltérés a vérzsírok mennyiségében).
Nos, ha a WHO álláspontja szerint a pszichiátriai szerek éppen azon állapotokat idézik elő, amelyek nagyságrendekkel veszélyesebbé teszik a koronavírushoz hasonló fertőzéseket, vajon miért ez az elsődleges “kezelési” módja minden lelki eredetű betegségnek?
Átlagosan 300 ezer doboz antidepresszáns talál gazdára Magyarországon minden egyes hónapban, ami körülbelül 600 millió forintra rúg az összforgalomban. Az antipszichotikus szerek esetében pedig ez az érték olykor megközelíti a másfélmilliárd forintot – melyet szinte teljes egészében a társadalombiztosító fedez.
