Unokám elrendezte korábbi írásaimat. Meghökkenve tapasztaltam, hogy egy - épp tíz éve, 2003-ban írt - levelem milyen aktuális lenne mai is. Íme az egyik levelem, amit Keller Lászlónak írtam.
Tisztelt Államtitkár Úr!
Azt tapasztalom, hogy hiába tesz erőfeszítéseket, a jogtalanul eltulajdonított pénzeket visszaszerezni nem tudja. A bíróságok sorra utasítják el feljelentéseit. Ezért munkamódszer-változtatást javasolok.
A büntetőjogról térjen át a polgári jogra! Keresse meg, hogy mennyi hiányzik az államkasszából, és ugyanakkor kinek nőtt meg a vagyona. Kéresse be az illetőt, és tisztázza vele, hogy vagy visszaad egy összeget, vagy nyilvánosságra hozza az adatokat. Én ötévesen ilyen eszközökkel értem el, hogy édesapámnak nem mertek tartozni. Kiálltam a szóban-forgó vendéglős üzemének közepére, és az egész publikum füle hallatára közöltem vele, „Adja meg apámnak a pénzét! Maga miatt foglalnak nálunk. Anya sír.” Az ürege másnap fizetett.
Ennek a módszernek előfeltétele az adatok pontos ismerete. Például Moldova György szerint az Antal kormány idejében a társadalombiztosítási alapokból 430 milliárd forintot csoportosítottak át a költségvetési hiány pótlására. Ez az összeg az átcsoportosítás időpontjától függően a jelen nyolcezer milliárdos költségvetés (húszezer-milliárdos GBC) jelentős része, lehet, hogy a teljes költségvetés fele, harmada. Ehhez járul a FIDESZ kormány alatt átcsoportosított legalább 20 milliárd forintos egészségbiztosításból elvonás miatt keletkezett hiány. Ezért van nehéz helyzetbe a kormány. Üres spájznak, bolond a gazdaasszonya.
Érdemes volna összehívni mindazokat, akik ez időben gazdagodtak meg állami tulajdonok áron aluli vételéből. Nincs bírói procedúra, de ha nem adtok le a haszonból együttesen annyit, hogy a hiány megszűnjön, akkor neveiteket és címeiteket nyilvánosságra hozzuk. Nem mi fogunk ítélni.
Megismétlem, annak idején apám üzletfelei siettek fizetni, annyira féltek a számtól. Érdemes kipróbálni, hátha Önnek is sikerül. Az újságírók közül Juszt alkalmas partner erre.
Én Gyurcsányinak is felajánlanám ezt a megoldást. Szabó Zoltán, a VII. kerület polgármestere, nem indult a 2002-es választásokon. A jogosan járó végkielégítését jótékony célra fordította, pedig erre senki sem kényszeríttette. Ő volt az első fecske. Így képzelem el a kérdést megoldani.
