Vasárnap kint voltam az Élet menetén. Sokan voltak. Sok szimpatikus, polgári, kulturált ember. Jókedvűek voltak. Én is jókedvű voltam.
A Margit híd pesti hídfőjénél volt a gyülekező. A kezdés időpontjára szépen meg is telt a tér. Nem zsidó fül számára is hallgatható zenét játszott egy zenekar.
Azért mentem ki, mert olyan országban szeretnék élni, ahol nem kell az utcán attól tartani, hogy bármelyik magyar és nem magyar polgártársamat vagy engem megtámadnak szóval vagy tettlegesen hovatartozásra utaló megjelenés miatt.
Szerintem erősödik az a hangulat, ami miatt a gyűlölködő emberek egyre merészebbek. Folyamatosan feszítik a határokat, igyekeznek kitolni az ingerküszöböt. Sajnos nem sikertelenül.
Aztán a tömeg szeme láttára egy kopasz, nagybajszú férfi a híd korlátjára egy transzparenst lógatott fel, amin Petőfi Sándor nevében k* anyázta Simon Perezt, Izrael miniszterelnökét, mert el akarja venni Magyarországot.
Meglehetősen ízléstelen és sértő, ebben az összefüggésben ez a magatartás. Sajnos nem tudom mire gondol ez a férfi, amikor ilyet állít. Egy biztos, azért jött, hogy kifejezze egyet nem értését. Meglehetősen provokatív módon tette. De még ezzel sem lenne különösebb gondom, ha nem tudnám, hogy ha a körülmények úgy hoznák, igazának akár erőszakkal is érvényt szerezne, megigazultság érzésével lőne bele a Dunába, ahogy azt közel hetven éve tették elődei. Ezért nem volt szimpatikus a véleménnyilvánítása. Sőt.
Pfújolás, majd "nácik haza" után megjelent a rendőrség és leállították. A nap hőse az a névtelen férfi volt, aki még a rendőrök odaérkezése előtt konfrontált a provokátorral.
Aztán megindult a menet és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy itt és most - még - mi vagyunk többségben. Elképzeltem, hogy néhány évtizede olyan embertelen fordulatot vett a közhangulat, amiben az olyanok, mint az a férfi az előbb a hídon, többségbe kerültek. És ugyanúgy, ahogy mi vonultunk, néhány évtizede ott vonultak magyar állampolgárok és másik magyar állampolgárok, akiknek kezében fegyver volt, terelték őket. Ott a rakparton. És a fegyverteleneknek ez volt az utolsó útja. De jó, hogy most nem olyan idő van! De megkönnyebbülésem nem volt teljes, mert érzem, itt van a levegőben ugyanaz a hangulat, mint akkor. És erősödik.
Ennél a videónál semmi nem fejezi ki jobban, amit gondtoltam és éreztem:
{youtube}
}Aki nem tartozik a fenyegetettek és azok elvtársai közé, nem érti és nem érzi. Sajnos. Ezért azt hiszik túl van lihegve a dolog. Csakhogy aki már egyszer megégette a kezét, az tudja, hogyan kell bánni a forró kályhával.
Sokan voltunk, állítólag többen mint valaha. Úgy tűnik zsidó honfitársaink is kezdenek felébredni. Nagyon örültem, hogy idén nem a Hit Gyülekezete adta a tömeget (nem mintha bármi gondom lenne velük, sőt!). Nagyon örültem a sok szabadságszerető embernek, magyaroknak, külföldieknek, zsidóknak és nem zsidóknak, akik velem együtt szeretnének félelem nélkül élni és ezért hajlandóak valamit tenni is. TENNI.
