Vannak dolgok, amikhez hozzászoktunk. Tudomásul vesszük a létezésüket, anélkül, hogy belegondolnánk, hogy jó-e vagy sem. És akkor egy nyiladozó értelmű gyermek őszinte kérdése hirtelen kizökkent. Így jártam én is.
– Apa, miért kell fizetni a parkolásért?
– Hát kisfiam... - és hosszú szünet következett.
Első gondolatom a mintaállampolgár válasza: önként vállaljuk közterhek vállalását, hogy legyen pénz fontos dolgokra. De rájövök, ez nem jó válasz, mert nemhogy nem vállaltuk önként a parkolási díj fizetését, ráadásul nem kapok érte szolgáltatást, csupán egy ideiglenes jogosultságot, hogy egy olyan területen tartózkodjak, amit mi, adófizetők bocsátottunk az (ön)kormányzat rendelkezésére, hogy ő aztán pénzt kérjen a használatáért.
– Hát kisfiam azért, mert ez a rend. Ha nem fizetünk megbüntetnek.
Így majd legalább ő is hozzászokik egy olyan dologhoz, amiről majd a gyereke egyszer megkérdezi: miért?
Néha olyan érzésem van, hogy létrehoztunk egy szörnyet, ami végül fel akar falni bennünket. De szerencsére felébredek a rémálomból. A valóság biztosan nem lehet ez...